HU/SB 4.4.29
29. VERS
- aho anātmyaṁ mahad asya paśyata
- prajāpater yasya carācaraṁ prajāḥ
- jahāv asūn yad-vimatātmajā satī
- manasvinī mānam abhīkṣṇam arhati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho—óh; anātmyam—semmibe vette; mahat—kiváló; asya—Dakṣának; paśyata—csak nézzétek; prajāpateḥ—a prajāpatinak; yasya—akinek; cara-acaram—minden élőlény; prajāḥ—az utóda; jahau—elhagyta; asūn—testét; yat—aki által; vimatā—nem tisztelve; ātma-jā—saját lánya; satī—Satī; manasvinī—önként; mānam—tisztelet; abhīkṣṇam—ismételten; arhati—megérdemelte.
FORDÍTÁS
Mindenkit megdöbbentett, hogy Dakṣa, a prajāpati, valamennyi élőlény gondviselője olyan tiszteletlenül viselkedett saját lányával, Satīval — aki nemcsak erényes hölgy, de nagy lélek is volt —, hogy Satī, amiért apja semmibe vette, lemondott a testéről.
MAGYARÁZAT
Az anātmya szó fontos ebben a versben. Ātmya azt jelenti: „a lélek élete”, így anātmyā arra utal, hogy noha Dakṣa látszólag élt, valójában halott volt; máskülönben hogyan tudta volna semmibe venni saját leányát, Satīt? Dakṣának kötelessége volt törődni minden élőlény fennmaradásával és kényelmével, hiszen prajāpati volt, az élőlények vezére. Hogyan történhetett hát, hogy nem törődött saját lányával, aki a legkiválóbb és legerényesebb hölgy s egy nagy lélek volt, és aki ezért a legnagyobb tiszteletet érdemelte volna apjától? Az univerzum kiváló félistenei valamennyien megdöbbentek, hogy Satī amiatt, hogy apja, Dakṣa nem törődött vele, megvált az élettől.