HU/SB 4.4.4
4. VERS
- tām anvagacchan druta-vikramāṁ satīm
- ekāṁ tri-netrānucarāḥ sahasraśaḥ
- sa-pārṣada-yakṣā maṇiman-madādayaḥ
- puro-vṛṣendrās tarasā gata-vyathāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—ő (Satī); anvagacchan—követte; druta-vikramām—gyorsan távozni; satīm—Satī; ekām—egyedül; tri-netra—az Úr Śivának (akinek három szeme van); anucarāḥ—a követői; sahasraśaḥ—ezrek; sa-pārṣada-yakṣāḥ—közvetlen társai és a yakṣák kíséretében; maṇimat-mada-ādayaḥ—Maṇimān, Mada és mások; puraḥ-vṛṣa-indrāḥ—Nandī bikával az élen; tarasā—gyorsan; gata-vyathāḥ—félelem nélkül.
FORDÍTÁS
Amikor az Úr Śiva több ezer tanítványa látta, hogy Satī sietve távozik, s egyedül van, Maṇimān és Mada vezetésével rögtön valamennyien a nyomába eredtek. Az élen Śiva Nandī bikája haladt, s a yakṣák is követték őket.
MAGYARÁZAT
Satī sietett, hogy férje ne tudja az útját állni, de az Úr Śiva tanítványainak ezrei követték őt nyomban, a yakṣák, Maṇimān és Mada vezetésével. A gata-vyathāḥ szó, melyet ezzel kapcsolatban a vers használ, félelem nélkülit jelent. Satī nem törődött azzal, hogy egyedül van, így szinte teljesen mentes volt a félelemtől. Az aṇucarāḥ szó szintén jelentős, mert arra utal, hogy az Úr Śiva tanítványai minden áldozatra kész voltak az Úr Śiváért. Mindannyian megértették Śiva vágyát, aki nem akarta, hogy Satī egyedül menjen. Az anucarāḥ szó jelentése: „akik azonnal megértik mesterük szándékát”.