HU/SB 4.7.53
53. VERS
- yathā pumān na svāṅgeṣu
- śiraḥ-pāṇy-ādiṣu kvacit
- pārakya-buddhiṁ kurute
- evaṁ bhūteṣu mat-paraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—mint; pumān—egy személy; na—nem; sva-aṅgeṣu—saját testében; śiraḥ-pāṇi-ādiṣu—a fej, a kezek és a többi testrész között; kvacit—néha; pārakya-buddhim—megkülönböztetést; kurute—tesz; evam—így; bhūteṣu—az élőlények között; mat-paraḥ—az Én bhaktám.
FORDÍTÁS
Egy átlagos értelemmel rendelkező ember nem gondolja azt, hogy a fej és a test többi része különállóak. Ehhez hasonlóan az Én bhaktám sem hiszi, hogy Viṣṇu, a mindent átható Istenség Személyisége bármitől vagy bármelyik élőlénytől is különbözik.
MAGYARÁZAT
Ha a testben valahol betegség lép fel, az egész test törődik a beteg testrésszel. Hasonló módon a bhakta azonossága az Úrral abban nyilvánul meg, hogy az Úr könyörületes valamennyi feltételekhez kötött lélekhez. A Bhagavad-gītā (BG 5.18) azt mondja: paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ, a bölcsek mindenki feltételekhez kötött életét egyenlően látják. A bhakták könyörületesek minden feltételekhez kötött lélekhez, ezért apārakya-buddhikként ismerik őket. A bhakták műveltek, s tudják, hogy minden élőlény a Legfelsőbb Úr szerves része, ezért mindenkinek prédikálnak a Kṛṣṇa-tudatról, hogy mindenki boldog lehessen. Ha a testnek egy bizonyos része beteg, akkor a test minden figyelme arra a szervre irányul. Hasonló módon a bhakták mindenkivel törődnek, aki megfeledkezett Kṛṣṇáról, és aki ennek következtében anyagi tudatú. Mindenkire egyformán néznek, s ez azt jelenti, hogy azon igyekeznek, hogy minden élőlény hazatérjen, vissza Istenhez.