HU/SB 4.8.10
10. VERS
- tathā cikīrṣamāṇaṁ taṁ
- sapatnyās tanayaṁ dhruvam
- suruciḥ śṛṇvato rājñaḥ
- serṣyam āhātigarvitā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—így; cikīrṣamāṇam—a gyermek Dhruva, aki megpróbált felmászni; tam—hozzá; sa-patnyāḥ—másik feleségének (Sunītinek); tanayam—a fia; dhruvam—Dhruva; suruciḥ—Suruci királynő; śṛṇvataḥ—miközben hallotta; rājñaḥ—a királynak; sa-īrṣyam—irigyen; āha—mondta; atigarvitā—mert túlságosan büszke volt.
FORDÍTÁS
Amikor a gyermek, Dhruva Mahārāja megpróbált felmászni apja ölébe, mostohaanyját, Surucit irigység töltötte el, s így szólt nagy kevélyen, hogy szavait a király is hallhassa:
MAGYARÁZAT
A király természetesen egyformán szerette két fiát, Uttamát és Dhruvát, így aztán ösztönösen Dhruvát is az ölébe akarta venni, éppúgy, ahogy Uttamát. Mivel azonban Suruci királynőt jobban kedvelte, nem tudta Dhruva Mahārāját örömmel fogadni, érzelmei ellenére sem. Suruci megértette, mit érez Uttānapāda király, ezért büszkén a király iránta érzett ragaszkodásáról kezdett beszélni. Ilyen a nők természete. Ha egy nő rájön, hogy férje a kedvencének tekinti és különösen ragaszkodik hozzá, rögtön kihasználja a jogtalan előnyt. Ez a jelenség még olyan előkelő körökben is megfigyelhető, mint amilyen Svāyambhuva Manu családja volt. Azt mondják ezért, hogy a női természettel mindenhol találkozhatunk.