HU/SB 4.8.33
33. VERS
- yasya yad daiva-vihitaṁ
- sa tena sukha-duḥkhayoḥ
- ātmānaṁ toṣayan dehī
- tamasaḥ pāram ṛcchati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—bárki; yat—ami; daiva—a sors által; vihitam—meghatározott; saḥ—egy ilyen ember; tena—azáltal; sukha-duḥkhayoḥ—boldogság vagy szenvedés; ātmānam—az önvaló; toṣayan—elégedett lévén; dehī—egy megtestesült lélek; tamasaḥ—a sötétségnek; pāram—a másik oldalára; ṛcchati—átkel.
FORDÍTÁS
Az embernek arra kell törekednie, hogy bármit rendel el számára a legfelsőbb akarat, legyen az akár boldogság, akár szenvedés, élete során minden körülmények között elégedjen meg vele. Aki ily módon tűr, az könnyedén áthatolhat a tudatlanság sötétségén.
MAGYARÁZAT
Az anyagi lét jámbor és bűnös gyümölcsöző cselekedetekből áll. Mindaddig, amíg valaki olyan tetteket hajt végre, amelyek nem tekinthetők odaadó szolgálatnak, tettei csak e világi boldogságot és szenvedést eredményeznek. Amikor úgynevezett „anyagi boldogság”-ban élvezzük az életet, tudnunk kell, hogy ezzel jámbor cselekedeteink eredményeit csökkentjük, amikor pedig szenvedünk, azzal bűnös tetteink visszahatásai csökkennek. Ha ki akarunk szabadulni a tudatlanság karmai közül, akkor kerüljünk bármilyen helyzetbe az Úr akaratából, fogadjuk el azt, ahelyett hogy ragaszkodnánk a körülmények okozta boldogsághoz és szenvedéshez, ami jámbor vagy bűnös tetteink eredménye. Ha tehát egyszerűen csak meghódolunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, kiszabadulhatunk az anyagi lét szorításából.