HU/SB 4.8.65
65. VERS
- rājovāca
- suto me bālako brahman
- straiṇenākaruṇātmanā
- nirvāsitaḥ pañca-varṣaḥ
- saha mātrā mahān kaviḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rājā uvāca—a király válaszolt; sutaḥ—fiú; me—enyém; bālakaḥ—gyönge fiú; brahman—kedves brāhmaṇám; straiṇena—aki túlságosan ragaszkodik a feleségéhez; akaruṇā-ātmanā—aki nagyon kőszívű és kegyetlen; nirvāsitaḥ—száműzve; pañca-varṣaḥ—noha a fiú csak öt éves; saha—vele; mātrā—anya; mahān—nagy személyiség; kaviḥ—bhakta.
FORDÍTÁS
A király így válaszolt: Ó, brāhmaṇák gyöngye! Nagyon ragaszkodom feleségemhez, s olyan bűnös vagyok, hogy még fiamtól is megtagadtam a kegyes bánásmódot, pedig csupán öt éves. Száműztem őt anyjával együtt, annak ellenére, hogy nagy lélek és nagy bhakta.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben néhány olyan szóval találkozunk, amelyet érdemes figyelmesen tanulmányoznunk. A király azt mondta: nagyon ragaszkodik a feleségéhez, ezért kiveszett belőle minden könyörület. Ez az eredménye annak, ha valaki túlságosan ragaszkodik a nőkhöz. A királynak két felesége volt, az első Sunīti, a második pedig Suruci. Második feleségéhez azonban túlságosan ragaszkodott, s emiatt nem tudott szépen bánni Dhruva Mahārājával, s ez oda vezetett, hogy Dhruva világgá ment, hogy lemondásokat végezzen. Mint apa, a király szerette a fiát, de olyannyira ragaszkodott második feleségéhez, hogy elfojtotta érzelmeit Dhruva Mahārāja iránt. Most már bánta, hogy valójában száműzte Dhruva Mahārāját és anyját, Sunītit. Dhruva Mahārāja az erdőbe vonult, s mivel a király Dhruva anyját is elhagyta, ő is szinte száműzötté vált. A király megbánta, hogy elüldözte fiát, hiszen Dhruva még csak öt éves volt, s egy apának nem szabad száműznie a feleségét és gyermekeit, és nem szabad megtagadnia tőlük a gondoskodást. Bűnösnek érezte magát amiatt, hogy nem törődött Sunītivel és fiával, így aztán kedvetlen volt, s arca megviseltnek látszott. A Manu-smṛti szerint az embernek sosem szabad elhagynia a feleségét és a gyermekeit. Abban a ritka esetben, ha a feleség és a gyermekek engedetlenek, és nem követik a családi élet elveit, a családapa elhagyhatja őket. Dhruva Mahārāja helyzete azonban egészen más volt, hiszen ő nemcsak rendkívül tisztelettudó és engedelmes fiú, de nagy bhakta is volt. Egy ilyen gyermektől sohasem szabad megtagadni a figyelmet, a király azonban mégis arra kényszerült, hogy száműzze őt. Most már nagyon bánta, amit tett.