HU/SB 4.8.71
71. VERS
- tatrābhiṣiktaḥ prayatas
- tām upoṣya vibhāvarīm
- samāhitaḥ paryacarad
- ṛṣy-ādeśena pūruṣam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ezek után; abhiṣiktaḥ—miután megfürdött; prayataḥ—nagy figyelemmel; tām—az; upoṣya—böjtölve; vibhāvarīm—éjszaka; samāhitaḥ—tökéletes figyelem; paryacarat—imádta; ṛṣi—a nagy bölcs, Nārada; ādeśena—ahogy tanácsolta; pūruṣam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
FORDÍTÁS
Eközben Dhruva Mahārāja megérkezett Madhuvana erdejébe. Megfürdött a Yamunā folyóban, és gondosan, nagy figyelemmel az éjszakát böjtölve töltötte. Aztán a nagy bölcs, Nārada tanácsára az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádatába merült.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a legfontosabb gondolat az, hogy Dhruva Mahārāja pontosan lelki tanítómestere, a nagy bölcs, Nārada tanácsa szerint cselekedett. Śrīla Viśvanātha Cakravartī szintén azt javasolja, hogy ha sikert akarunk elérni abban a törekvésünkben, hogy visszatérjünk Istenhez, minden tettünkben nagyon komolyan kell követnünk a lelki tanítómester utasítását. Ez a tökéletesség útja. A tökéletesség elérése miatt nem kell aggódnunk, mert ha betartjuk a lelki tanítómester utasítását, biztosan sikerrel járunk. Az egyetlen dolog, amivel törődnünk kell, hogy hogyan hajtsuk végre a lelki tanítómester utasítását. A lelki tanítómester kiválóan ért ahhoz, hogy minden tanítványának megfelelő utasítást adjon, és ha a tanítvány teljesíti azt, az a tökéletesség útját jelenti számára.