HU/SB 4.8.81
81. VERS
- devā ūcuḥ
- naivaṁ vidāmo bhagavan prāṇa-rodhaṁ
- carācarasyākhila-sattva-dhāmnaḥ
- vidhehi tan no vṛjinād vimokṣaṁ
- prāptā vayaṁ tvāṁ śaraṇaṁ śaraṇyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devāḥ ūcuḥ—a félistenek így szóltak; na—nem; evam—így; vidāmaḥ—megérthetjük; bhagavan—ó, Istenség Személyisége; prāṇa-rodham—hogyan érezhetjük, hogy elakad a lélegzetünk; cara—mozgó; acarasya—mozdulatlan; akhila—univerzális; sattva—lét; dhāmnaḥ—a tárháza; vidhehi—kegyesen tedd azt, ami szükséges; tat—ezért; naḥ—minket; vṛjināt—a veszélytől; vimokṣam—felszabadulást; prāptāḥ—megközelítve; vayam—mi mindannyian; tvām—Neked; śaraṇam—menedék; śaraṇyam—érdemes arra, hogy menedéket keressünk Nála.
FORDÍTÁS
A félistenek így szóltak: Drága Urunk! Te vagy minden mozgó és mozdulatlan élőlény menedéke. Úgy érezzük, valamennyi élőlény fuldoklik, megszűnik lélegezni. Sohasem tapasztaltunk még ilyet. Te vagy minden meghódolt lélek végső oltalma, ezért hát Hozzád fordulunk: kegyesen ments meg minket e veszedelemtől!
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja hatalmát — amire az Úr odaadó szolgálatát végezve tett szert — még a félistenek is megérezték, akik sohasem kerültek még hasonló helyzetbe. Amiatt, hogy Dhruva Mahārāja szabályozta a légzését, az univerzum teljes légzőfolyamata elakadt. Az, hogy az anyagi lények nem tudnak lélegezni, míg a lelki lények képesek rá, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének akaratából történik: az anyagi lények az Úr külső energiájának termékei, míg a lelki lények az Úr belső energiájából származnak. A félistenek az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordultak, aki mind a kétféle lény irányítója, hogy megtudják, miért akadt el a lélegzetük. A Legfelsőbb Úr a végső cél az anyagi világ minden problémájának megoldásában. A lelki világban nincsenek problémák, ám az anyagi világ örökké gondokkal teli. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az anyagi és a lelki világnak egyaránt az Ura, ezért a legjobb minden gondunkkal Hozzá fordulni. A bhaktáknak éppen ezért nincsenek problémáik ebben az anyagi világban. Viśvaṁ pūrṇa-sukhāyate (Caitanya-caritāmṛta): a bhakták mentesek minden gondtól, mert teljesen meghódoltak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Egy bhakta számára minden kellemes ebben a világban, mert tudja, hogyan kell mindent az Úr transzcendentális szerető szolgálatában használni.