HU/SB 4.8.82
82. VERS
- śrī-bhagavān uvāca
- mā bhaiṣṭa bālaṁ tapaso duratyayān
- nivartayiṣye pratiyāta sva-dhāma
- yato hi vaḥ prāṇa-nirodha āsīd
- auttānapādir mayi saṅgatātmā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca—az Istenség Legfelsőbb Személyisége válaszolt; mā bhaiṣṭa—ne féljetek; bālam—a kisfiú, Dhruva; tapasaḥ—szigorú lemondásaival; duratyayāt—erősen eltökélt; nivartayiṣye—meg fogom kérni, hogy hagyja abba; pratiyāta—visszatérhettek; sva-dhāma—otthonaitokba; yataḥ—akitől; hi—bizonyára; vaḥ—tiétek; prāṇa-nirodhaḥ—az életlevegő elakadása; āsīt—történt; auttānapādiḥ—Uttānapāda király fia miatt; mayi—Nekem; saṅgata-ātmā—teljesen elmerült Rólam szóló gondolataiban.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége válaszolt: Kedves félisteneim! Ne zavarjanak meg benneteket a történtek! Mindezt Uttānapāda király fiának szigorú lemondása és teljes eltökéltsége idézte elő, aki most tökéletesen elmerül Rólam szóló gondolataiban. Ő az, aki akadályozza az univerzum légzését. Nyugodtan visszatérhettek otthonaitokba! Véget vetek e fiú szigorú lemondásainak, s megmenekültök a bajtól.
MAGYARÁZAT
A māyāvādī filozófusok, akik azt mondják, hogy Dhruva Mahārāja önvalója eggyé vált a legfelsőbb önvalóval, az Istenség Személyiségével, félremagyarázzák a versben olvasható saṅgatātmā szót. Azt akarják bizonyítani ezzel a szóval, hogy a Felsőlélek és az egyéni lélek ily módon egyesül, és egyesülésük után az egyéni léleknek nincs különálló léte. A Legfelsőbb Úr azonban félreérthetetlenül azt mondja, hogy Dhruva Mahārāja az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolva annyira elmerült a meditációban, hogy Ő Maga, a kozmikus tudat vonzódik Dhruvához. Hogy megnyugtassa a félisteneket, el akart menni Dhruva Mahārājához, hogy véget vessen szigorú lemondásainak. A māyāvādī filozófusoknak azt a végkövetkeztetését, hogy a Felsőlélek és az egyéni lélek egyesülnek, ez az állítás nem támasztja alá. Sőt, a Felsőlélek, az Istenség Személyisége véget akart vetni Dhruva Mahārāja szigorú lemondásainak.
Ha valaki elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, azzal mindenki másnak is elégedettséget okoz, ahogyan a fa gyökerének öntözésével az ágakat, a gallyakat és a leveleket is elégedetté tehetjük. Ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége vonzódni kezd valakihez, az természetesen az egész univerzum számára vonzó lesz, mert Kṛṣṇa az univerzum legfelsőbb oka. A félistenek mindannyian attól féltek, hogy megfulladnak, de az Istenség Személyisége megnyugtatta őket, hogy Dhruva Mahārāja az Úr nagy bhaktája, s nem akar minden teremtett lelket elpusztítani az univerzumban. Egy bhakta sohasem irigy más élőlényekre.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének nyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Dhruva Mahārāja elhagyja otthonát, és az erdőbe vonul”.