HU/SB 5.10.17
17. VERS
- nāhaṁ viśaṅke sura-rāja-vajrān
- na tryakṣa-śūlān na yamasya daṇḍāt
- nāgny-arka-somānila-vittapāstrāc
- chaṅke bhṛśaṁ brahma-kulāvamānāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; aham—én; viśaṅke—félek; sura-rāja-vajrāt—a mennyek királya, Indra villámától; na—nem; tryakṣa-śūlāt—az Úr Śiva háromágú, hegyes szigonyától; na—nem; yamasya—a halál urának, Yamarājának; daṇḍāt—a büntetésétől; na—sem; agni—a tűztől; arka—a nap perzselő hevétől; soma—a holdtól; anila—a széltől; vitta-pa—minden gazdagság urától, Kuverától, a mennyei bolygók kincstárosától; astrāt—fegyverektől; śaṅke—félek; bhṛśam—nagyon; brahma-kula—a brāhmaṇák; avamānāt—megsértésétől.
FORDÍTÁS
Kedves uram! Nem félek sem Indra király villámától, sem az Úr Śiva kígyóhoz hasonlatos, háromágú, hegyes szigonyától. Nem törődöm Yamarāja, a halál ura büntetésével, nem félek a tűztől, a perzselő naptól, a holdtól, a széltől és Kuvera fegyvereitől sem. Van egy dolog azonban, amitől félek, s ez egy brāhmaṇa megsértése. Ettől igazán rettegek.
MAGYARÁZAT
Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Prayāgban a Daśāśvamedha-ghāṭánál Rūpa Gosvāmīt tanította, egyértelműen kiemelte, milyen súlyos vétség megsérteni egy vaiṣṇavát. A vaiṣṇava-aparādhát a hātī mātāhoz, az őrült elefánthoz hasonlította. Amikor egy őrült elefánt betör egy kertbe, elpusztít minden gyümölcsfát és virágot. Ha valaki megsért egy vaiṣṇavát, ugyanígy elpusztítja mindazt, amit a lelki életben addig elért. Egy brāhmaṇát megsérteni nagyon veszélyes. Rahūgaṇa Mahārāja jól tudta ezt, ezért őszintén beismerte hibáját. Számtalan veszélyes elem van — a villám, a tűz, Yamarāja büntetése, az Úr Śiva háromágú szigonya stb. —, de egyik sem olyan veszélyes, mint egy olyan brāhmaṇa megsértése, mint Jaḍa Bharata. Rahūgaṇa Mahārāja éppen ezért azonnal kiszállt gyaloghintójából, és egész testével a földre borult Jaḍa Bharata brāhmaṇa lótuszlába előtt, hogy bocsánatot kérjen tőle.