HU/SB 5.11.12
12. VERS
- kṣetrajña etā manaso vibhūtīr
- jīvasya māyā-racitasya nityāḥ
- āvirhitāḥ kvāpi tirohitāś ca
- śuddho vicaṣṭe hy aviśuddha-kartuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṣetra-jñaḥ—az egyéni lélek; etāḥ—mindezek; manasaḥ—az elmének; vibhūtīḥ—különféle cselekedetek; jīvasya—az élőlénynek; māyā-racitasya—a külső, anyagi energia által teremtett; nityāḥ—időtlen idők óta; āvirhitāḥ—néha megnyilvánul; kvāpi—valahol; tirohitāḥ ca—és megnyilvánulatlan; śuddhaḥ—megtisztult; vicaṣṭe—látja ezt; hi—bizonyára; aviśuddha—nem tiszta; kartuḥ—a cselekvőnek.
FORDÍTÁS
A Kṛṣṇa-tudattal nem rendelkező egyéni léleknek számtalan elképzelése van, és számtalan módon cselekszik. Ezeket az elképzeléseket és cselekedeteket a külső energia hozza létre az elmében, és időtlen idők óta léteznek. Az éber és az álmodó állapotban néha megnyilvánulnak, de mély alvás során [öntudatlan állapotban] vagy a transzban eltűnnek. Az, aki már ebben az életében felszabadult [jīvan-mukta], tisztán látja mindezt.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 13.3) kijelenti: kṣetrajñaṁ cāpi māṁ viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata. Kétféle kṣetrajña, azaz élőlény van. Az egyik az egyéni, a másik pedig a legfelsőbb élőlény. A közönséges élőlény ismeri a saját testét egy bizonyos mértékben, de a Legfelsőbb, Paramātmā minden egyes test állapotával tisztában van. Az egyéni élőlény helyhez kötött, a Legfelsőbb, Paramātmā pedig mindent átható. Ebben a ślokában a kṣetrajña szó a közönséges élőlényre, nem pedig a legfelsőbb élőlényre utal. Kétféle ilyen közönséges élőlény van: a nitya-baddha és a nitya-mukta. Az egyik örökké feltételekhez kötött, a másik pedig örökké felszabadult. Az örökké felszabadult élőlények a Vaikuṇṭha jagatban, a lelki világban élnek, és sohasem esnek le az anyagi világba. Akik az anyagi világban élnek, azok feltételekhez kötött élőlények, nitya-baddhák. A nitya-baddhák akkor szabadulhatnak fel, ha uralkodnak az elméjük fölött, mert az elme a feltételekhez kötött élet oka. Ha az elmét fegyelmezik, s a lélek nem kerül az elme irányítása alá, akkor felszabadulhatnak még ebben az anyagi világban tartózkodva. Aki felszabadult, azt jīvan-muktának hívják. A jīvan-mukta tudja, hogyan vált feltételekhez kötötté, ezért igyekszik megtisztulni, hogy hazatérhessen, vissza Istenhez. Az örökké feltételekhez kötött lélek azért van örökké feltételekhez kötve, mert az elme irányítása alatt áll. A feltételekhez kötött és a felszabadult állapotot, az alvó, öntudatlan állapothoz illetve az éber állapothoz hasonlítják. Akik alszanak és öntudatlanok, azok örökké feltételekhez kötöttek, ellenben akik ébren vannak, megértik, hogy örökké az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa szerves részei, ezért már ebben az anyagi világban Kṛṣṇa szolgálatát végzik. Śrīla Rūpa Gosvāmī megerősíti: ihā yasya harer dāsye. Aki szolgálni kezdi Kṛṣṇát, az felszabadult, még akkor is, ha látszólag csupán egy feltételekhez kötött lélek az anyagi világban. Jīvan-muktaḥ sa ucyate. Azt, aki nem tesz mást, mint Kṛṣṇát szolgálja, mindenféleképpen felszabadultnak kell tekintenünk.