HU/SB 5.11.6
6. VERS
- duḥkhaṁ sukhaṁ vyatiriktaṁ ca tīvraṁ
- kālopapannaṁ phalam āvyanakti
- āliṅgya māyā-racitāntarātmā
- sva-dehinaṁ saṁsṛti-cakra-kūṭaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
duḥkham—a bűnös tettekből származó boldogtalanság; sukham—a jámbor tettekből származó boldogság; vyatiriktam—illúzió; ca—szintén; tīvram—nagyon súlyos; kāla-upapannam—idővel eléri; phalam—a visszahatást; āvyanakti—teremt; āliṅgya—megölelve; māyā-racita—az anyagi természet teremtette; antaḥ-ātmā—az elme; sva-dehinam—maga az élőlény; saṁsṛti—az anyagi lét hatásainak és visszahatásainak; cakra-kūṭaḥ—ami az élőlényt a körforgásba csalja.
FORDÍTÁS
A materialista elme, ami az élőlény lelkét beburkolja, különféle fajokba viszi őt. Ezt folytonos anyagi létnek hívják. Az elme az oka, hogy az élőlény anyagi bánattól szenved és anyagi boldogságot élvez. Ilyen illúzióban az elme még több jámbor és bűnös tettet hoz létre, karmáikkal együtt, s így a lélek feltételekhez kötötté válik.
MAGYARÁZAT
Az elme működése az anyagi természet hatása alatt boldogságot és szenvedést okoz az anyagi világban. Az élőlény illúzióval fedve örökké folytatja feltételekhez kötött életét a különféle megjelölések alatt. Az ilyen élőlényeket nitya-baddháknak, örökké feltételekhez kötötteknek nevezik. Végső soron tehát az elme a feltételekhez kötött élet oka, ezért az egész yoga-folyamat célja az elme és az érzékek fegyelmezése. Ha uralkodunk az elme fölött, akkor automatikusan az érzékek is fegyelmezetté válnak, s így a lélek megmenekül a jámbor és bűnös tettek visszahatásaitól. Ha az elme az Úr Kṛṣṇa lótuszlábán meditál (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ), az érzékek automatikusan az Úr szolgálatát végzik. Amikor az elme és az érzékek odaadó szolgálatot végeznek, természetes, hogy az élőlény Kṛṣṇa-tudatossá válik. Amint valaki állandóan Kṛṣṇára gondol, tökéletes yogī lesz belőle, ahogyan a Bhagavad-gītā is megerősíti (yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntarātmanā). Ezt az antarātmāt, az elmét köti feltételekhez az anyagi természet. Ahogyan ebben a versben olvashatjuk, māyā-racitāntarātmā sva-dehinaṁ saṁsṛti-cakra-kūṭaḥ: mivel az elme rendkívül hatalmas, befedi az élőlényt, és az anyagi lét hullámaiba taszítja.