HU/SB 5.11.7
7. VERS
- tāvān ayaṁ vyavahāraḥ sadāviḥ
- kṣetrajña-sākṣyo bhavati sthūla-sūkṣmaḥ
- tasmān mano liṅgam ado vadanti
- guṇāguṇatvasya parāvarasya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tāvān—addig; ayam—ez; vyavahāraḥ—a mesterséges megjelölések (hogy valaki kövér vagy sovány, illetve hogy a félistenekhez vagy az emberi lényekhez tartozik); sadā—mindig; āviḥ—megnyilvánítva; kṣetra-jña—az élőlénynek; sākṣyaḥ—bizonyíték; bhavati—van; sthūla-sūkṣmaḥ—kövér és sovány; tasmāt—ezért; manaḥ—az elme; liṅgam—az ok; adaḥ—ez; vadanti—mondják; guṇa-aguṇatvasya—az anyagi tulajdonságokban elmerülve vagy azoktól mentesen; para-avarasya—valamint az alacsonyabb és magasabb életszínvonalnak.
FORDÍTÁS
Az elme az oka, hogy az élőlény az anyagi világot járja, egyik fajból a másikba, s így különféle testekben — emberi lényként, félistenként, kövérként, soványként stb. — tapasztalja a világ eseményeit. A művelt bölcsek azt mondják, hogy az elme az oka a testi megjelenésnek, a lekötöttségnek és a felszabadulásnak.
MAGYARÁZAT
Ahogyan az elme okozza a lekötöttséget, úgy a felszabadulást is okozhatja. Az elmét ez a vers para-avarának nevezi. Para azt jelenti, hogy transzcendentális, avara pedig azt, hogy anyagi. Amikor az elme az Úr szolgálatát végzi (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ), akkor parának, transzcendentálisnak hívják. Amikor az elme anyagi érzékkielégítésben merül el, akkor avarának, anyaginak nevezik. Jelenlegi feltételekhez kötött állapotunkban elménket teljesen az anyagi érzékkielégítés köti le, ám az odaadó szolgálat folyamatával meg lehet tisztítani, és vissza lehet állítani eredeti Kṛṣṇa-tudatát. Gyakran hozzuk fel Ambarīṣa Mahārāja példáját. Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor vacāmsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane. Az elmét Kṛṣṇa-tudatban kell fegyelmezni. A nyelvet arra lehet használni, hogy Kṛṣṇa üzenetét terjesszük és az Urat dicsőítsük, vagy prasādamot együnk vele, a Kṛṣṇának felajánlott étel maradékát. Sevonmukhe hi jihvādau: amikor valaki a nyelvét az Úr szolgálatában használja, a többi érzék is megtisztulhat. A Nārada-pañcarātra elmondja: sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam, ha az elme és az érzékek megtisztulnak, az ember teljes léte megtisztul, a megjelölésekkel együtt. Többé nem tartja magát emberi lénynek, félistennek, macskának, kutyának, hindunak, muzulmánnak stb. Amikor az érzékek és az elme megtisztulnak, s az ember teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának, akkor felszabadulhat, és hazatérhet, vissza Istenhez.