HU/SB 5.13.1
1. VERS
- brāhmaṇa uvāca
- duratyaye ’dhvany ajayā niveśito
- rajas-tamaḥ-sattva-vibhakta-karmadṛk
- sa eṣa sārtho ’rtha-paraḥ paribhraman
- bhavāṭavīṁ yāti na śarma vindati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brāhmaṇaḥ uvāca—Jaḍa Bharata brāhmaṇa tovább beszélt; duratyaye—amit nagyon nehéz átszelni; adhvani—a gyümölcsöző cselekedetek útján (tetteket végrehajtani ebben az életben, az ilyen tettekkel egy testet létrehozni a következő életben, és így a születés és halál örökös körforgásába kényszerülni); ajayā—māyā, az Istenség Legfelsőbb Személyisége külső energiája által; niveśitaḥ—azt okozza, hogy belépjen; rajaḥ-tamaḥ-sattva-vibhakta-karma-dṛk—egy feltételekhez kötött lélek, aki csupán a gyümölcsöző tettek azonnali hasznát és eredményét látja, ami három csoportba tartozhat a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejének megfelelően; saḥ—ő; eṣaḥ—ez; sa-arthaḥ—az élőlény, aki helytelenül érzékkielégítés után kutat; artha-paraḥ—gazdagságra vágyik; paribhraman—bolyong mindenhol; bhava-aṭavīm—az erdő, melyet bhavának neveznek, ami azt jelenti, „ismétlődő születés és halál”; yāti—belép; na—nem; śarma—boldogság; vindati—elér.
FORDÍTÁS
Jaḍa Bharata, aki teljesen megvalósította a Brahmant, így folytatta: Kedves Rahūgaṇa királyom! Az élőlény az anyagi világ nehezen járható ösvényén bolyong, és az ismétlődő születés és halál áldozata. Az anyagi világ bűvöletében, az anyagi természet három kötőerejének [sattva-guṇa, rajo-guṇa és tamo-guṇa] hatására és az anyagi természet varázsa alatt egyedül tettei háromféle gyümölcsét látja. Ezek a gyümölcsök kedvezőek, kedvezőtlenek, illetve a kettő keverékei. Emiatt ragaszkodni kezd a valláshoz, az anyagi gyarapodáshoz, az érzékkielégítéshez és a felszabadulás monista elméletéhez (a Legfelsőbbe olvadáshoz). Éjt nappallá téve robotol, mint egy kereskedő, aki az erdőbe megy, hogy összegyűjtse mindazt, amit később elad, hogy haszonra tegyen szert. Ebben az anyagi világban azonban sohasem érheti el az igazi boldogságot.
MAGYARÁZAT
Nagyon könnyen megérthetjük, milyen küzdelmes és járhatatlan az érzékkielégítés útja. Nem tudva, mit rejt az érzékkielégítés útja, az ember az ismétlődő születés csapdájába esik, és újra meg újra különféle testeket kénytelen elfogadni. Így szenved az élőlény az anyagi létben. Ebben az életében talán azt gondolja, hogy nagyon boldog, mert amerikai, indiai, angol vagy német, de a következő életében egy másik testben kell megszületnie, a nyolcmillió-négyszázezer faj valamelyikében. A következő testet karmánk szerint azonnal megkapjuk. Arra kényszerülünk, hogy egy bizonyos fajta testbe kerüljünk, és a tiltakozás nem segít. Ez a természet szigorú törvénye. Amiatt, hogy az élőlény nem tud örök, gyönyörteli életéről, māyā bűvöletében az anyagi cselekedetekhez vonzódik. Ebben a világban sohasem lehet része boldogságban, mégis teljes erejéből küzd érte. Ezt nevezik māyānak.