HU/SB 5.13.20
20. VERS
- rahūgaṇa tvam api hy adhvano ’sya
- sannyasta-daṇḍaḥ kṛta-bhūta-maitraḥ
- asaj-jitātmā hari-sevayā śitaṁ
- jñānāsim ādāya tarāti-pāram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rahūgaṇa—ó, Rahūgaṇa király; tvam—te; api—szintén; hi—bizonyára; adhvanaḥ—az anyagi lét ösvényének; asya—ez; sannyasta-daṇḍaḥ—lemondva a botról, melyet a király a bűnösök megbüntetésére használ; kṛta-bhūta-maitraḥ—mindenkivel barátságot kötni; asat-jita-ātmā—akinek elméje nem vonzódik az élet anyagi örömeihez; hari-sevayā—a Legfelsőbb Úrnak végzett szerető szolgálat által; śitam—éles; jñāna-asim—a tudás kardja; ādāya—kézbe véve; tara—átkel; ati-pāram—a lelki lét végső céljához.
FORDÍTÁS
Kedves Rahūgaṇa királyom! Te is a külső energia áldozata vagy, mert az anyagi örömök csábításának útját járod. Hogy minden élőlényre ugyanolyan barátsággal tekints, azt tanácsolom, mondj le királyi rangodról, s tedd le a botot, amivel a bűnösöket bünteted. Ne ragaszkodj többé az érzékek tárgyaihoz, hanem vedd magadhoz a tudás kardját, melyet az odaadó szolgálat élezett ki. Így képes leszel átvágni az illuzórikus energia szorosra kötött csomóját, s átkelhetsz a tudatlanság óceánjának túlsó partjára.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇa az anyagi világot az illúzió fájához hasonlítja, amelytől az embernek meg kell szabadulnia:
- na rūpam asyeha tathopalabhyate
- nānto na cādir na ca sampratiṣṭhā
- aśvattham enaṁ suvirūḍha-mūlam
- asaṅga-śastreṇa dṛḍhena chittvā
- tataḥ padaṁ tat parimārgitavyaṁ
- yasmin gatā na nivartanti bhūyaḥ
- tam eva cādyaṁ puruṣaṁ prapadye
- yataḥ pravṛttiḥ prasṛtā purāṇī
„Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem értheti meg, hogy hol kezdődik és hol végződik, vagy hogy hol van az alapja. Gyökerei erősek, de nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével az embernek ki kell vágnia ezt a fát. Azután fel kell kutatnia azt a helyet, ahová egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérnie, és ott meg kell hódolnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, és akiből időtlen idők óta minden kiárad.” (BG 15.3-4)