HU/SB 5.13.19


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

ataḥ kathañcit sa vimukta āpadaḥ
punaś ca sārthaṁ praviśaty arindama
adhvany amuṣminn ajayā niveśito
bhramañ jano ’dyāpi na veda kaścana


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ataḥ—ettől; kathañcit—valahogyan; saḥ—ő; vimuktaḥ—megszabadult; āpadaḥ—a veszélytől; punaḥ ca—újra; sa-artham—ez az élet érdekli; praviśati—elkezdi; arim-dama—ó, király, ellenség elpusztítója; adhvani—az élvezet ösvényén; amuṣmin—az; ajayā—az illuzórikus energia hatására; niveśitaḥ—elmerülve; bhraman—vándorol; janaḥ—a feltételekhez kötött lélek; adya api—egészen a halálig; na veda—nem ért meg; kaścana—bármit.


FORDÍTÁS

Ó, ellenség elpusztítója, Rahūgaṇa Mahārāja! Ha a feltételekhez kötött lélek valahogyan megszabadul a veszedelemtől, újra hazatér, hogy a szexuális életet élvezze, mert ez a ragaszkodás természete. Az Úr anyagi energiájának bűvöletében így folytatja vándorútját az anyagi lét erdejében. Igazi érdekét még a halála pillanatában sem ismeri fel.


MAGYARÁZAT

Ilyen az anyagi élet. Ha valakit rabul ejt a nemi élet vonzereje, csak útvesztőbe téved, s képtelen megérteni az élet valódi célját. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 7.5.31) ezért azt mondja: na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum, az emberek általában nem tudják, mi az élet végső célja. A Védák kijelentik: oṁ tad viṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ, akik fejlett lelki szinten állnak, azok egyedül az Úr lótuszlábát nézik. A feltételekhez kötött lelket azonban nem érdekli, hogy visszaállítsa kapcsolatát Viṣṇuval. Az anyagi cselekedetek bűvöletébe kerül, s örökre megkötözve marad, mert a magukat vezetőknek nevező emberek félrevezetik.