HU/SB 5.13.5
5. VERS
- adṛśya-jhillī-svana-karṇa-śūla
- ulūka-vāgbhir vyathitāntarātmā
- apuṇya-vṛkṣān śrayate kṣudhārdito
- marīci-toyāny abhidhāvati kvacit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
adṛśya—láthatatlan; jhillī—tücsköknek vagy egyfajta méheknek; svana—a hangjával; karṇa-śūla—akinek fülét zavarják; ulūka—a baglyoknak; vāgbhiḥ—a hangvibrációja; vyathita—nagyon zavart; antaḥ-ātmā—akinek elméje és szíve; apuṇya-vṛkṣān—bűnös fák, melyek nem teremnek gyümölcsöt vagy virágot; śrayate—menedéket keres; kṣudha—az éhségtől; arditaḥ—szenvedve; marīci-toyāni—a sivatagi délibábban feltűnő víz; abhidhāvati—fut utána; kvacit—néha.
FORDÍTÁS
Az anyagi világ erdejében vándorolva a feltételekhez kötött lélek néha láthatatlan tücskök éles hangját hallja, ami rettentően bántja a fülét. Szívét néha a baglyok hangja fájdítja meg, ami olyan, mint ellenségeinek durva szava. Néha olyan fa oltalmát keresi, amely nem terem gyümölcsöt, és nem hoz virágot. Kínzó éhségében fordul hozzá, ezért aztán szenvednie kell. Vízre vágyik, de csak egy délibáb ejti illúzióba, s azután fut.
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy a Bhāgavata filozófia olyan embereknek szól, akik teljesen mentesek az irigységtől (paramo nirmatsarāṇām). Az anyagi világ irigy emberekkel van teli. Az emberek még a velük közvetlen kapcsolatban állókat is hátba támadják. Ezt az erdei tücskök hangjához hasonlítják. A tücsköt nem lehet látni, de a hangját halljuk, és szenvedünk tőle. Aki elfogadja a Kṛṣṇa-tudatot, az a rokonaitól mindig bántó szavakat hallhat. Ez a világ természete — nem lehet elkerülni az elme szenvedését, amit az irigy emberek rágalmai okoznak. Amikor valaki nagyon szenved, néha bűnös emberektől kér segítséget, akik nem tudnak segíteni, mert nincs intelligenciájuk. Az élőlényt ez rendkívül elkeseríti. Olyan ez, mint a délibáb után futni a sivatagban, hogy vizet találjunk. Az ilyen tetteknek semmi valódi eredménye nincs. A feltételekhez kötött léleknek amiatt, hogy az illuzórikus energia irányítja, számtalan szenvedésben van része.