HU/SB 5.13.6
6. VERS
- kvacid vitoyāḥ sarito ’bhiyāti
- parasparaṁ cālaṣate nirandhaḥ
- āsādya dāvaṁ kvacid agni-tapto
- nirvidyate kva ca yakṣair hṛtāsuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kvacit—néha; vitoyāḥ—anélkül, hogy a víz mély lenne; saritaḥ—folyók; abhiyāti—fürödni megy, vagy beleugrik; parasparam—egyik a másikat; ca—és; ālaṣate—vágyik; nirandhaḥ—nincs mit ennie; āsādya—tapasztalva; dāvam—erdőtűz a családi életben; kvacit—néha; agni-taptaḥ—tűz égeti; nirvidyate—elkeseredett; kva—valahol; ca—és; yakṣaiḥ—tolvajokhoz és rablókhoz hasonlatos királyok; hṛta—elveszik; asuḥ—vagyonát, ami olyan kedves neki, mint az élete.
FORDÍTÁS
A feltételekhez kötött lélek néha egy sekély folyóba ugrik, vagy mivel kevés a gabonája, olyan emberektől koldul ételt, akik nem szívesen adnak neki. Néha az erdőtűzhöz hasonlatos családi élet perzselő hevétől szenved, néha pedig elkeseredik, mert vagyonát, mely oly kedves számára, mint az élete, a királyok magas jövedelemadó címén elveszik tőle.
MAGYARÁZAT
Ha valakinek melege van a perzselő napon, beugorhat egy folyóba, hogy lehűljön. Ha azonban a folyó szinte teljesen kiszáradt, és a víz túl sekély, az ember összetörheti a csontjait. A feltételekhez kötött léleknek örökké szenvedésben van része. Amikor azzal próbálkozik, hogy segítséget kérjen a barátaitól, az olyan, mintha egy kiszáradt folyóba ugrana. Az ilyen tettekből semmi haszna — csak összetöri magát. Néha, ha nincs mit ennie, olyan emberekhez fordul, akik nem tudnak vagy nem akarnak adni. Néha családi életet él, ami olyan, akár egy erdőtűz (saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka). Amikor a kormány nagyon sok adót szed be tőle, elkeseredik. A nagy adóztatás arra kényszerítheti az embert, hogy eltitkolja a jövedelmét, de a kormány ügynökei gyakran olyan szemfülesek és erősek, hogy minden igyekezete ellenére valahogyan elszedik a pénzét, s ettől a feltételekhez kötött lélek nagyon szenved.
Az emberek megpróbálnak boldogok lenni az anyagi világban, de ez épp olyan, mintha egy erdőtűzben keresnék a boldogságot. Senkinek sem kell meggyújtania ezt az erdőt — magától lángra lobban. Ugyanígy senki sem akar boldogtalan lenni a családi vagy az anyagi életben, ám a természet törvényei mindenkire rákényszerítik a boldogtalanságot és a szenvedést. Ha mások tartanak el valaki, az rendkívül megalázó, ezért a védikus rendszer szerint mindenkinek függetlenül kell élnie. Egyedül a śūdrák képtelenek függetlenül élni, ezért létfenntartásuk érdekében arra kényszerülnek, hogy valaki mást szolgáljanak. A śāstrák kijelentik: kalau śūdra-sambhavāḥ. Ebben a Kali-korban mindenki valaki másnak a kegyétől függ létének fenntartásáért, s ezért mindenki śūdrának számít. A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenkettedik Éneke elmondja, hogy a Kali-yugában a kormány anélkül fogja kivetni az adókat, hogy viszonzásképpen adna valamit a polgároknak. Anāvṛṣṭyā vinaṅkṣyanti durbhikṣa-kara-pīḍitāḥ. Ebben a korban nem hullik majd elég eső, ezért kevés lesz az élelem, és az embereket a kormány adószedői fogják zaklatni. Az emberek emiatt nem fognak többé arra törekedni, hogy valaha is békés életet éljenek, hanem elhagyják az otthonukat, és teljes elkeseredettségükben az erdőbe vonulnak.