HU/SB 5.14.25
25. VERS
- kvacic ca śīta-vātādy-anekādhidaivika-bhautikātmīyānāṁ daśānāṁ pratinivāraṇe ’kalpo duranta-cintayā viṣaṇṇa āste.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kvacit—néha; ca—szintén; śīta-vāta-ādi—mint a hideg és az erős szél; aneka—különféle; adhidaivika—a félistenek által létrehozott; bhautika—adhibhautika, más élőlények által létrehozott; ātmīyānām—adhyātmika, a test által és az elme által létrehozott; daśānām—szenvedéssel teli helyzeteknek; pratinivāraṇe—a semlegesítésében; akalpaḥ—képtelen; duranta—nagyon súlyos; cintayā—aggodalmakkal; viṣaṇṇaḥ—mogorva; āste—marad.
FORDÍTÁS
Képtelen megvédeni magát az anyagi lét háromféle szenvedésétől, ezért mogorva lesz, és egy szomorúsággal teli életet él. Ezt a háromféle szenvedést részben a félistenek okozzák az ember elméjében [fagyos szél és perzselő hő formájában], részben más élőlények idézik elő, részben pedig maga az elme és a test az oka.
MAGYARÁZAT
Az úgynevezett „boldog materialisták”-nak állandóan el kell viselniük az élet háromféle szenvedését, amit adhidaivikának, adhyātmikának és adhibhautikának neveznek. Ezt a háromféle szenvedést senki sem képes legyőzni. Érheti az embert mind a három egyszerre, vagy az egyik szenvedés a másik után. Az élőlény így örökké aggódik, és retteg, vajon melyik oldalról éri legközelebb szenvedés. A feltételekhez kötött léleknek mindig szenvednie kell legalább egyféle gyötrelemtől a három közül. Ez elől senki sem menekülhet.