HU/SB 5.14.6
6. VERS
- tatra ca kvacid ātapodaka-nibhān viṣayān upadhāvati pāna-bhojana-vyavāyādi-vyasana-lolupaḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott (ebben a légvárban); ca—szintén; kvacit—néha; ātapa-udaka-nibhān—olyan, mint a víz a sivatagi délibábban; viṣayān—az érzéki élvezet tárgyai; upadhāvati—fut utána; pāna—az iváshoz; bhojana—az evéshez; vyavāya—a nemi élethez; ādi—és így tovább; vyasana—ragaszkodással; lolupaḥ—egy züllött alak.
FORDÍTÁS
Ebben a légvárban [gandharva-pura] a feltételekhez kötött lélek iszik, eszik és nemi életet él. Mivel rendkívül ragaszkodik, úgy üldözi az érzékek tárgyait, ahogyan az őz üldözi a délibábot a sivatagban.
MAGYARÁZAT
Két világ van — a lelki és az anyagi. Az anyagi világ hamis, akár a sivatagi délibáb. A sivatagban az állatok azt gondolják, hogy vizet látnak, de a valóságban ott nincs víz. Azok, akik állatok módjára élnek, az anyagi lét sivatagjában akarnak békét találni. A különféle śāstrák újra és újra elismétlik, hogy ebben az anyagi világban nincs boldogság. De még ha el is fogadjuk, hogy boldogság nélkül éljünk, nem tehetjük meg. A Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇa azt mondja, hogy az anyagi világ nemcsak hogy szenvedésekkel teli (duḥkhālayam), de ideiglenes is (aśāsvatam). Még ha a gyötrelmek közepette is itt szeretnénk élni, az anyagi természet nem engedi meg. Arra fog kényszeríteni bennünket, hogy egy újabb testbe és egy újabb, nehézségekkel teli helyzetbe kerüljünk.