HU/SB 5.18.11


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

yat-saṅga-labdhaṁ nija-vīrya-vaibhavaṁ
tīrthaṁ muhuḥ saṁspṛśatāṁ hi mānasam
haraty ajo ’ntaḥ śrutibhir gato ’ṅgajaṁ
ko vai na seveta mukunda-vikramam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat—akiknek (a bhaktáknak); saṅga-labdham—elérte a társaságukban; nija-vīrya-vaibhavam—akiknek hatása rendkívüli; tīrtham—olyan szent helyek, mint a Gangesz; muhuḥ—ismételten; saṁspṛśatām—akik megérintik; hi—bizonyára; mānasam—a szenny az elmében; harati—eltünteti; ajaḥ—a legfelsőbb megszületetlen; antaḥ—a szív mélyén; śrutibhiḥ—a fülekkel; gataḥ—belépett; aṅga-jam—szennyeződés vagy fertőzés a testen; kaḥ—ki; vai—valóban; na—ne; seveta—szolgálná; mukunda-vikramam—Mukundát, az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőséges cselekedetei.


FORDÍTÁS

Aki azokkal társul, akiknek az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Mukunda jelent mindent, az hallhat az Úr csodálatos cselekedeteiről, és hamarosan meg is értheti őket. Mukunda cselekedeteinek olyan rendkívüli hatásuk van, hogy pusztán ha hall róluk az ember, nyomban az Úr társaságát élvezheti, mert aki állandóan és nagy vággyal hallgatja az Úr csodálatos tetteiről szóló történeteket, annak az Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége hangvibráció formájában behatol a szívébe, és megtisztítja azt minden szennyeződéstől. Ezzel szemben ha megfürdik valaki a Gangeszben, az lemos róla minden szennyeződést, és megszüntet minden betegséget, ám ez a folyamat és a szent helyek látogatása a szívet csak hosszú idő után képes megtisztítani. Hol van hát az a józan ember, aki ne társulna a bhaktákkal, hogy gyorsan tökéletessé tegye az életét?


MAGYARÁZAT

A Gangeszben megfürödve az ember kétségtelenül sok fertőző betegségből kigyógyulhat, ám az anyagi dolgokhoz ragaszkodó elmét, ami annyiféle szennyeződést eredményez az anyagi létben, nem tudja megtisztítani. Aki azonban közvetlenül társul a Legfelsőbb Úrral, mert tetteiről hall, az megtisztítja elméjét a szennytől, és nagyon hamar Kṛṣṇa-tudatossá válik. Sūta Gosvāmī megerősíti ezt a Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 1.2.17):

śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ
puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ
hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāṇi
vidhunoti suhṛt-satām

A mindenki szívében jelen lévő Legfelsőbb Úr nagyon elégedett, ha valaki a cselekedeteiről szóló történeteket hallgatja, és Ő Maga tisztítja meg a hallgató elméjét a szennyeződéstől. Hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāni vidhunoti: minden piszkot kimos az elméből. Az anyagi létet az elme szennyeződései okozzák. Ha azonban valaki megtisztítja az elméjét, azonnal eredeti Kṛṣṇa-tudatú helyzetébe kerül, s így élete sikeressé válik. Ezért az odaadó szolgálat tanítóinak láncolatában minden nagy szent hangsúlyozottan javasolja a hallás folyamatát. Śrī Caitanya Mahāprabhu bevezette a Hare Kṛṣṇa mantra együttes éneklését, hogy ezzel mindenkinek lehetőséget adjon, hogy hallhassa Kṛṣṇa szent nevét, mert ha valaki meghallja a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare  / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát, megtisztul (ceto-darpaṇa-mārjanam). Ezért Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk legfőbb feladata az, hogy az egész világon énekelje a Hare Kṛṣṇa mantrát.

Miközben az ember a Hare Kṛṣṇa éneklésével megtisztítja az elméjét, lassan eléri a Kṛṣṇa-tudat síkját, és olyan könyveket kezd olvasni, mint a Bhagavad-gītā, a Śrīmad-Bhāgavatam, a Caitanya-caritāmṛta és Az odaadás nektárja, és így egyre jobban megtisztul az anyagi szennyeződéstől. Ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.18) elmondja:

naṣṭa-prāyeṣv abhadreṣu
nityaṁ bhāgavata-sevayā
bhagavaty uttama-śloke
bhaktir bhavati naiṣṭhikī

„A Bhāgavatam rendszeres hallgatásával és a tiszta bhakták szolgálatával minden, ami a szívben bajt okoz, szinte teljesen elpusztul, és a transzcendentális dalokkal magasztalt, dicsőséges Úrnak végzett szerető szolgálat visszavonhatatlan tényként szilárdul meg.” Így tehát pusztán az Úr csodálatos tetteiről szóló történetek hallgatásával a bhakta szíve szinte teljesen megtisztul az anyagi szennyeződéstől, és így megnyilvánul eredeti helyzete örök szolgaként, az Úr szerves részeként. Miközben a bhakta odaadó szolgálatot végez, az anyagi természet szenvedély és tudatlanság kötőereje lassanként megszűnik, s ekkor csak a jóság kötőerejében cselekszik. Boldogság tölti el, és egyre inkább fejlődik a Kṛṣṇa-tudatban.

Minden nagy ācārya kihangsúlyozza, hogy mindenkinek meg kell kapnia a lehetőséget arra, hogy halljon a Legfelsőbb Úrról, s akkor biztos számára a siker. Minél inkább kitisztítjuk az anyagi ragaszkodás porát a szívünkből, annál jobban fogunk vonzódni Kṛṣṇa nevéhez, formájához, tulajdonságaihoz, cselekedeteihez és mindenhez, ami Hozzá tartozik. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom lényege.