HU/SB 5.18.17
17. VERS
- tad bhagavato māyāmayaṁ rūpaṁ parama-samādhi-yogena ramā devī saṁvatsarasya rātriṣu prajāpater duhitṛbhir upetāhaḥsu ca tad-bhartṛbhir upāste idaṁ codāharati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—az; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; māyā-mayam—nagyon szereti a bhaktákat; rūpam—forma; parama—legmagasabb; samādhi-yogena—azáltal, hogy az elme az Úr szolgálatába merül; ramā—a szerencse istennője; devī—isteni hölgy; saṁvatsarasya—Saṁvatsaraként ismert; rātriṣu—az éjszakánként; prajāpateḥ—prajāpatinak; duhitṛbhiḥ—a leányokkal; upeta—együtt; ahaḥsu—nappal; ca—szintén; tat-bhartṛbhiḥ—a férjekkel; upāste—imádja; idam—ezt; ca—szintén; udāharati—énekli.
FORDÍTÁS
Lakṣmīdevī nappal a prajāpati fiaival [a nappal uralkodó istenségeivel], éjjel pedig leányaival [az éjszaka istenségeivel] imádja az Urat a Saṁvatsarának nevezett időszakban legkegyesebb formájában, Kāmadevaként. Az odaadó szolgálatban teljesen elmerülve a következő mantrákat énekli:
MAGYARÁZAT
Az ebben a versben használt māyāmayam szót nem szabad a māyāvādīk magyarázatai szerint értelmezni. Māyā szeretetet és illúziót is jelent. Amikor egy anya szeretettel bánik gyermekével, akkor māyāmayának hívják. Bármilyen formában jelenik meg a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu, mindig szeretettel fordul bhaktáihoz. Az itt használt māyāmayam szó tehát azt jelenti, hogy „nagyon szereti a bhaktákat”. Śrīla Jīva Gosvāmī ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a māyāmayam kṛpā-pracuramot, nagyon kegyeset is jelenthet. Śrīla Vīrarāghava szintén azt mondja: māyā-pracuranātmīya-saṅkalpena parigṛhītam ity arthaḥ jñāna-paryāyo ’tra māyā-śabdaḥ. Ha valakit nagy szeretet tölt el egy bensőséges kapcsolat miatt, akkor ő māyāmaya. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhkākura a māyāmayam szót a māyā és az āmayam szavakra bontva magyarázza meg. Szerinte ezek a szavak arra utalnak, hogy mivel az élőlényt az illúzió betegsége takarja be, az Úr arra vágyik, hogy kiszabadítsa bhaktáját māyā karmai közül, és kigyógyítsa őt az illuzórikus energia okozta betegségből.