HU/SB 5.18.26
26. VERS
- antar bahiś cākhila-loka-pālakair
- adṛṣṭa-rūpo vicarasy uru-svanaḥ
- sa īśvaras tvaṁ ya idaṁ vaśe ’nayan
- nāmnā yathā dārumayīṁ naraḥ striyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
antaḥ—belül; bahiḥ—kívül; ca—szintén; akhila-loka-pālakaiḥ—a különféle bolygók, társadalmak, királyságok stb. vezetői által; adṛṣṭa-rūpaḥ—nem látott; vicarasi—vándorolsz; uru—nagyon nagy; svanaḥ—hangjai (a védikus mantrák); saḥ—Ő; īśvaraḥ—a legfelsőbb irányító; tvam—Te; yaḥ—aki; idam—ez; vaśe—irányítása alá; anayat—vonta; nāmnā—különféle nevekkel, mint például brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra; yathā—pontosan úgy; dārumayīm—fából készült; naraḥ—egy ember; striyam—egy bábot.
FORDÍTÁS
Kedves Uram! Ahogy a bábjátékos mozgatja táncoló bábjait, s ahogy egy férj irányítja feleségét, úgy irányítod Te, Uram, az összes élőlényt az univerzumban, a brāhmaṇákat, a kṣatriyákat, a vaiśyákat és a śūdrákat egyaránt. Noha legfelsőbb szemtanúként és parancsnokként jelen vagy mindenki szívében, és jelen vagy mindenkin kívül is, a társadalmak, közösségek és országok állítólagos vezetői nem képesek látni Téged. Csak azok láthatnak tisztán Téged, akik hallják a védikus mantrák hangvibrációját.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége antarbahiḥ, azaz mindenben és mindenen kívül is jelen van. Az embernek le kell győznie az Úr külső energiája által okozott illúziót, és fel kell ismernie, hogy az Úr kívül és belül egyaránt ott van. A Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 1.8.19) Śrīmatī Kuntīdevī elmagyarázza, hogy Kṛṣṇa ebben a világban naṭo nāṭyadharo yatháként jelenik meg, azaz „éppen úgy, mint egy szerepe szerint jelmezbe öltözött színész”. A Bhagavad-gītāban (BG 18.61) Kṛṣṇa azt mondja: īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati. „Ó, Arjuna, a Legfelsőbb Úr jelen van mindenki szívében.” Az Úr jelen van mindenki szívében és azon kívül is. Belül mint Felsőlélek létezik, a tanácsadó és szemtanú inkarnáció. Ám annak ellenére, hogy Isten ott él minden élőlény szívében, az ostoba emberek azt mondják: „Nem látom Istent. Mutasd meg nekem!”
Mindenkit éppen úgy az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányít, ahogyan a bábjátékos irányítja a táncoló bábokat, vagy ahogyan egy férfi irányítja a feleségét. A nőt egy bábuhoz hasonlítják (dārumayī), mert nem lehet független, mindig egy férfinak kell irányítania. Vannak azonban olyan nők, akik valamiféle áltekintély miatt függetlenek akarnak maradni. Ám nemcsak a nők, de valójában minden élőlény prakṛti (nő), ezért mindenki a Legfelsőbb Úrtól függ, ahogyan azt Kṛṣṇa Maga magyarázza meg a Bhagavad-gītāban (apareyam itas tv anyāṁ prakṛtiṁ viddhi me parām). Az élőlény sohasem független; minden körülmények között az Úr kegyétől függ. Az Úr teremti meg az emberi társadalom csoportjait — a brāhmaṇákat, kṣatriyákat, vaiśyákat és śūdrákat —, és elrendeli, hogy kövessék a saját helyzetükre vonatkozó szabályozó elveket. A társadalomban tehát mindenki a Legfelsőbb Úr irányítása alatt áll, néhányan ostobán mégis elutasítják Isten létét.
Az önmegvalósítás azt jelenti, hogy az ember megérti: az Úrhoz képest alárendelt helyzetben van. Ha valaki eléri ezt a megvilágosodást, akkor meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, és kiszabadul az anyagi energia karmai közül. Úgy is mondhatjuk, hogy ha valaki nem hódol meg az Úr lótuszlábának, akkor továbbra is az anyagi energia fogja irányítani őt számtalan formájában. Senki sem tagadhatja az anyagi világban, hogy valaki más irányítja. Mindenkit a Legfelsőbb Úr, Nārāyaṇa irányít, aki az anyagi lét fölött áll. A következő védikus mantra megerősíti ezt: eko ha vai nārāyaṇa āsīt. Az ostobák azt hiszik, hogy Nārāyaṇa a közönséges anyagi lét síkján van. Mivel nem ismerik az élőlény természetes, örök helyzetét, olyan neveket találnak ki, mint például daridra-nārāyaṇa, svāmi-nārāyaṇa vagy mithyā-nārāyaṇa. Nārāyaṇa azonban valójában mindenki legfelsőbb irányítója. Ez a megértés az önmegvalósítás.