HU/SB 5.18.36
36. VERS
- yasya svarūpaṁ kavayo vipaścito
- guṇeṣu dāruṣv iva jāta-vedasam
- mathnanti mathnā manasā didṛkṣavo
- gūḍhaṁ kriyārthair nama īritātmane
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—akinek; sva-rūpam—formája; kavayaḥ—a nagy, művelt bölcsek; vipaścitaḥ—jártasak az Abszolút Igazság meghatározásában; guṇeṣu—a természet három kötőerejéből álló anyagi megnyilvánulásban; dāruṣu—a fában; iva—mint; jāta—megnyilvánult; vedasam—tűz; mathnanti—mozdít; mathnā—egy tűzcsiholásra használt fadarabbal; manasā—az elme által; didṛkṣavaḥ—akik kíváncsiak; gūḍham—rejtett; kriyā-arthaiḥ—gyümölcsöző cselekedetekkel és azok eredményeivel; namaḥ—tiszteletteljes hódolat; īrita-ātmane—az Úrnak, aki megnyilvánult.
FORDÍTÁS
Ahogy a nagy szentek és bölcsek képesek előhívni a fából a benne rejlő tüzet a csiholófa mozgatásával, ugyanúgy, ó, Uram, akik jártasak az Abszolút Igazság megértésében, mindenben Téged próbálnak látni — még a saját testükben is. Te azonban rejtve maradsz. Az elmebeli vagy fizikai működéssel járó közvetett folyamatok révén Téged nem lehet megérteni. Mivel önmegnyilvánult vagy, csak akkor tárod fel Magad, ha látod, hogy valaki teljes szívével kutat utánad. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!
MAGYARÁZAT
A kriyārthaiḥ szó jelentése: „a félistenek elégedettsége érdekében bemutatott rituális szertartásokkal”. A Taittirīya Upaniṣad a vipaścitaḥ szót a következőképpen magyarázza: satyaṁ jñānam anantaṁ brahma. yo veda nihitaṁ guhāyāṁ parame vyoman. so ’śnute sarvān kāmān saha brahmaṇā vipaściteti. Ahogyan Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 7.19) elmondja, bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate: „Sok sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem.” Amikor valaki megérti, hogy az Úr jelen van mindenki szívében, és valóban mindenütt látja az Urat, tökéletes tudással rendelkezik. A jāta-vedaḥ szó azt jelenti, hogy „a fa csiholásával keletkező tűz”. A védikus időkben a művelt bölcsek elő tudták hívni a tüzet a fából. A jāta-vedaḥ a gyomorban égő tűzre is utal, ami megemészti mindazt, amit eszünk, és ami az étvágyat okozza. A gūḍha szót a Śvetāśvatara Upaniṣad magyarázza meg. Eko devaḥ sarva-bhūteṣu gūḍhaḥ: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét védikus mantrák éneklésével lehet megérteni. Sarva-vyāpī sarva-bhūtāntar-ātmā: Ő mindent átható, és jelen van az élőlények szívében is. Karmādhyakṣaḥ sarva-bhūtādhivāsaḥ: tanúja az élőlény összes cselekedetének. Sākṣī cetā kevalo nirgunaś ca: a Legfelsőbb Úr a szemtanú és az élő erő, mégis transzcendentális minden anyagi tulajdonsághoz képest.