HU/SB 5.24.22


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


22. VERS

na vai bhagavān nūnam amuṣyānujagrāha yad uta punar ātmānusmṛti-moṣaṇaṁ māyāmaya-bhogaiśvaryam evātanuteti.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; vai—valójában; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; nūnam—bizonyára; amuṣya—Bali Mahārājának; anujagrāha—kegyét adta; yat—mert; uta—bizonyára; punaḥ—újra; ātma-anusmṛti—emlékezni az Istenség Legfelsőbb Személyiségére; moṣaṇam—ami elrabolja az embert; māyā-maya—Māyā egyik tulajdonsága; bhoga-aiśvaryam—az anyagi gazdagság; eva—bizonyára; ātanuta—kiterjedt; iti—így.


FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem azzal adta kegyét Bali Mahārājának, hogy anyagi gazdagsággal és bőséggel jutalmazta meg, hiszen ezek elfeledtetik az emberrel az Úr szerető szolgálatát. Az anyagi gazdagság eredménye az, hogy az ember elméje többé nem tud elmerülni az Istenség Legfelsőbb Személyiségében.


MAGYARÁZAT

Kétféle gazdagság van. Az egyik, ami az ember karmájának az eredménye, anyagi, míg a másik lelki. Az a meghódolt lélek, aki teljesen átadta magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, nem akar anyagi gazdagságot az érzékkielégítés érdekében. Ezért amikor azt látjuk, hogy egy tiszta bhakta nagy anyagi gazdagsággal rendelkezik, az nem karmájának a következménye, hanem a bhaktijának köszönhető. Más szóval azért került ilyen helyzetbe, mert a Legfelsőbb Úr azt akarta, hogy nagyon könnyen és gazdag körülmények között szolgálja Őt. Az Úr különleges kegye a kezdő bhakta iránt az, hogy földönfutóvá teszi. Ez az Úr kegye, mivel ha egy kezdő bhakta anyagi gazdagságra tesz szert, megfeledkezik az Úr szolgálatáról. Ha azonban egy fejlett bhakta kap az Úrtól gazdagságot, az nem anyagi gazdagság, hanem egy lelki lehetőség. A félistenek az anyagi gazdagság következtében megfeledkeznek az Úrról, ám Bali Mahārāja azért kapott gazdagságot, hogy folytassa az Úrnak végzett szolgálatát, ami teljesen mentes volt māyātól.