HU/SB 5.24: A Föld alatti mennyei bolygók
5.24.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Néhány történész, a Purāṇák elbeszélői azt mondják, hogy 10 000 yojanával [80 000 mérfölddel] a Nap alatt található a Rāhu bolygó, amely úgy kering, mint egy csillag. E bolygó uralkodó istensége, Siṁhikā fia a legelvetemültebb az asurák között, de annak ellenére, hogy a legkevésbé sem alkalmas egy félisten vagy egy bolygó istensége posztjának betöltésére, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a kegyéből ilyen rangra emelkedett. Később bővebben is beszélek majd róla.
5.24.2. vers: A hőt árasztó Nap bolygó 10 000 yojana [80 000 mérföld], a Hold 20 000 yojana [16 000 mérföld], a Rāhu 80 000 yojana [240 000 mérföld] széles. Hajdanán, amikor a nektárért folyt a harc, Rāhu viszályt akart szítani a Nap és a Hold között azzal, hogy közéjük állt. Rāhu a Nap és a Hold ellensége, ezért örökké azon igyekszik, hogy eltakarja a holdfényt és a napfényt újhold napján és a teliholdas éjszakákon.
5.24.3. vers: Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu hall a Nap és a Hold félisteneitől Rāhu támadásáról, korongjával, a Śudarśana cakrával megvédelmezi őket. A Sudarśana cakra az Úr legszeretettebb bhaktája, aki az Úr kegyét élvezi. Sugárzásának hatalmas heve, amellyel elpusztítja az avaiṣṇavákat, elviselhetetlen Rāhu számára, aki ezért elmenekül félelmében. Amikor Rāhu a Napot vagy a Holdat zaklatja, az a jelenség zajlik le, amit az emberek általában nap- és holdfogyatkozásnak neveznek.
5.24.4. vers: 10 000 yojanával [80 000 mérfölddel] a Rāhu alatt találhatók a Siddhaloka, a Cāraṇaloka és Vidyādhara-loka bolygók.
5.24.5. vers: A Vidyādharaloka, Cāraṇaloka és Siddhaloka alatt az antarikṣának nevezett űrben találhatók azok a helyek, ahol a yakṣák, rākṣasák, piśācák, szellemek és hasonló élőlények élvezik az életet. Az antarikṣa addig terjed, ameddig a szél fúj és a felhők úsznak az égen. E fölött nincs már levegő.
5.24.6. vers: A yakṣák és rākṣasák birodalma alatt száz yojana [800 mérföld] távolságban található a Föld bolygó. Felső határát az a magasság jelenti, ameddig a hattyúk, héják, sasok és a hasonló nagy madarak fel tudnak repülni.
5.24.7. vers: Kedves királyom! E Föld bolygó alatt található hét másik bolygó, az Atala, a Vitala, a Sutala, a Talātala, a Mahātala, a Rasātala és a Pātāla. Már elmagyaráztam a földi bolygórendszerek helyzetét. A hét alsóbb bolygórendszer szélessége és hosszúsága a számítások szerint pontosan megegyezik a Földével.
5.24.8. vers: E hét bolygórendszerben, amit a Föld alatti mennyeknek [bila-svargának] is neveznek, csodálatos épületek, kertek és érzékkielégítést kínáló helyek vannak, melyek gazdagabbak még azoknál is, amelyek a felsőbb bolygókon találhatóak, mert a démonoknak rendkívül magas szintű érzéki gyönyörben, pompában és fényűzésben van részük. E bolygók lakói, a daityák, a dānavák és a nāgák közül a legtöbben családban élnek. Feleségeik, gyermekeik, barátaik és közösségeik az illuzórikus, anyagi boldogság hatása alatt állnak. Előfordul, hogy a félistenek érzéki élvezetét meggátolja valami, de az ezen a bolygón élők zavartalanul élvezik az életet, s így nagyon ragaszkodnak az illuzórikus boldogsághoz.
5.24.9. vers: Kedves királyom! A bila-svarga bolygókon, ami a mennyei bolygók utánzata, él egy hatalmas démon, Maya Dānava, a nagy művész és építész, aki sok-sok pompás várost épített. E városokban az ember csodálatos házakat, falakat, kapukat, gyűléstermeket, templomokat, udvarokat és templomegyütteseket láthat, s az idelátogatók szállodákban pihenhetnek meg. A bolygók urainak palotái a legértékesebb drágakövekből készültek. Nāgák és asurák élnek bennük, sok-sok galambbal, papagájjal és hasonló madárral együtt. Ezek a városok, a mennyei városok utánzatai rendkívül szépek és szemet gyönyörködtetően díszesek.
5.24.10. vers: Parkjai és kertjei szépségükben felülmúlják a felsőbb mennyei bolygók kertjeit. A fák ágai, melyeket folyondárok ölelnek körül, gyümölcsöktől és virágoktól roskadozva a földig hajolnak, s emiatt nagyon csodálatosak. Ez a szépség mindenkit magával ragad, s mindenkinek az elméjét virágba borítja az érzékkielégítés gyönyörében. A sok-sok tó kristálytiszta, átlátszó vizét fickándozó halak kavarják fel és virágok — liliomok, kuvalayák, kahlārák, kék és piros lótuszok — díszítik. A cakravāka madarak számtalan más madárral együtt, akik párjaikkal e tavak környékén raktak fészket, boldogan élvezik ott az életet, s örökké édes dalukat fújják. Hangjukkal nagy elégedettséget okoznak mindenkinek, és mindenkiben érzéki vágyakat ébresztenek.
5.24.11. vers: Mivel ezekre a Föld alatti bolygókra nem ér el a napfény, az idő nem oszlik nappalokra és éjszakákra, s így az idő okozta félelem itt nem létezik.
5.24.12. vers: Hatalmas kígyók élnek ott. Csuklyáikon drágaköveket viselnek, melyeknek ragyogása minden irányban eloszlatja a sötétséget.
5.24.13. vers: E bolygók lakói csodálatos gyógynövényekből készült leveket és elixíreket isznak, s ezekben fürdőt véve megszabadulnak minden aggodalomtól és testi betegségtől. Nem ismerik az ősz hajat, a ráncokat vagy a betegséget, testük ragyogása soha el nem halványodik, izzadságuk nem áraszt kellemetlen illatot, és sohasem szenvednek fáradtságtól, kimerültségtől és fásultságtól, amit az öregkor eredményez.
5.24.14. vers: Életük végtelenül szerencsés, és nem félnek, hogy bármi a halálukat okozhatná. Egyedül a halál előre elrendelt idejétől rettegnek, ami nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége Sudarśana cakrájának ragyogása.
5.24.15. vers: Amikor a Sudarśana cakra belép e tartományokba, a démonok feleségei, akik gyermeket várnak, a ragyogástól félelmükben mind elvetélnek.
5.24.16. vers: Kedves királyom! Most az Atalával kezdve sorra beszélek neked az alacsonyabb bolygórendszerekről. Az Atalán él egy démon, Maya Dānava Bala nevű fia, aki kilencvenhat különféle misztikus képességet hozott létre. Néhány úgynevezett yogī és svāmī még ma is használja e misztikus képességeket mások becsapására. Bala démon pusztán az ásításával háromféle nőt teremtett: a svairiṇīt, a kāmiṇīt és a puṁścalīt. A svairiṇīk csak saját csoportjukból származó férfiakhoz mennek feleségül, a kāmiṇīk bárkihez hozzámennek, a puṁścalīk pedig az egyik férjtől a másikig futnak. Ha egy férfi belép az Atala bolygóra, ezek a nők azonnal lecsapnak rá, és egy mámorító italt itatnak vele, ami a hāṭaka [cannabis indica] nevű növényből készül. Ez a részegítő ital felfokozza a férfi szexuális erejét, s ezt a nők a saját élvezetükre használják. Elbűvölik őt vonzó pillantásaikkal, bensőséges szavaikkal, szerelmes mosolyukkal és öleléseikkel, s ráveszik, hogy a nemi élet örömeit élvezze velük, teljes elégedettségükig. A férfi felfokozódott szexuális ereje miatt azt gondolja, hogy erősebb tízezer elefántnál, s hogy ő a legtökéletesebb lény. E hamis büszkeség illúziójában, megmámorosodva azt hiszi, ő maga Isten, és ügyet sem vet a közelgő halálra.
5.24.17. vers: Közvetlenül az Atala alatt a Vitala bolygó található, ahol az Úr Śiva, az aranybányák ura él társaival, a szellemekkel és a hozzájuk hasonló élőlényekkel. Az Úr Śiva, az ősnemző egyesül Bhavānīval, az ősanyával, hogy élőlényeket teremtsen. Az ő életadó folyadékuk keverékéből jön létre a Hāṭakī nevű folyó. Amikor a tűz a szél hatására fellángol, iszik ebből a folyóból, majd sisteregve kiköpi. Ebből jön létre a Hāṭaka nevű arany. A démonok, akik ezen a bolygón élnek feleségeikkel, ebből az aranyból készítenek ékszereket. Ezekkel ékesítik fel magukat, s így élik boldog életüket.
5.24.18. vers: A Vitala bolygó alatt egy másik bolygó van, a Sutala. Itt él mind a mai napig Virocana Mahārāja nagyszerű fia, Bali Mahārāja, akit a legjámborabb királyként ismer a világ. Az Úr Viṣṇu Indra, a mennyek királya kedvéért egy törpe brahmacārī alakjában, Āditi fiaként jelent meg, és megtréfálta Bali Mahārāját, amikor csak három lépés földet kért tőle, de elvette a három világot. Mivel azonban nagyon elégedett volt Bali Mahārājával, aki mindenét Neki adta, az Úr visszatért királyságába, és gazdagabbá tette Bali Mahārāját, mint a végtelenül gazdag Indra király. Bali Mahārāja még ma is odaadó szolgálatot végez: a Sutala bolygón imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
5.24.19. vers: Kedves királyom! Bali Mahārāja mindenét az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Vāmanadevának adta, ám ebből nem szabad arra a következtetésre jutnunk, hogy hatalmas világi gazdagságát a bila-svargán adományozása jutalmául kapta. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki minden élőlény életének forrása, mindenkiben jelen van a barátságos Felsőlélekként, s az élőlénynek az Ő irányítása alatt van élvezetben vagy szenvedésben része az anyagi világban. Az Úr transzcendentális tulajdonságait nagyra becsülve Bali Mahārāja mindent felajánlott lótuszlábainak. Célja azonban nem az anyagi jutalom volt, hanem az, hogy tiszta bhakta lehessen belőle. Egy tiszta bhakta előtt a felszabadulás kapuja magától feltárul. Nem szabad azt hinnünk, hogy Bali Mahārāja pusztán adományáért cserébe kapta hatalmas gazdagságát. Amikor valaki az Úr szerető, tiszta bhaktájává válik, a Legfelsőbb Úr saját akaratából jó anyagi körülményekkel is megáldhatja. Ne gondoljuk, hogy egy bhakta anyagi gazdagsága az odaadó szolgálatának az eredménye. Az odaadó szolgálat valódi eredménye az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti tiszta szeretet felébredése, ami minden körülmények között megmarad.
5.24.20. vers: Akit éhség gyötör, vagy aki elesik, vagy botladozik, ha csak egyszer is kimondja az Úr szent nevét, tegye azt akarattal vagy akaratlanul, azonnal megszabadul múltbeli tetteinek visszahatásaitól. A karmīkra azonban, akik az anyagi cselekedetek rabjai, a misztikus yoga gyakorlása és minden más törekvésük során sok-sok nehézség vár, amikor ugyanezt a szabadságot akarják elérni.
5.24.21. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki Felsőlélekként jelen van mindenki szívében, eladja Magát olyan bhaktáinak, mint amilyen Nārada Muni. Tiszta szeretettel árasztja el őket, és átadja Magát azoknak, akik tisztán szeretik Őt. Az önmegvalósított, nagy misztikus yogīk, köztük a négy Kumāra, szintén rendkívüli transzcendentális gyönyört merítenek abból, hogy megvalósítják a bennük lakozó Felsőlelket.
5.24.22. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem azzal adta kegyét Bali Mahārājának, hogy anyagi gazdagsággal és bőséggel jutalmazta meg, hiszen ezek elfeledtetik az emberrel az Úr szerető szolgálatát. Az anyagi gazdagság eredménye az, hogy az ember elméje többé nem tud elmerülni az Istenség Legfelsőbb Személyiségében.
5.24.23. vers: Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem látott más utat, hogy mindent elvegyen Bali Mahārājától, cselhez folyamodott: koldult tőle, és elvette tőle mind a három világot. Bali Mahārājának csak a teste maradt, ám az Úr még mindig nem volt elégedett. Elfogta őt, Varuṇa köteleivel megkötözte, és egy hegy barlangjának mélyére vetette. Bali Mahārāja azonban olyan nagy bhakta volt, hogy bár az Úr minden tulajdonát elvette és egy barlangba dobta, mégis így szólt:
5.24.24. vers: Ó, jaj! Milyen sajnálatra méltó, hogy Indra, a mennyek királya, noha művelt, hatalmas, és Bṛhaspatit választotta legfőbb miniszterének, hogy tanítsa őt, a lelki fejlődés terén teljesen tudatlan! Bṛhaspati szintén ostoba, mert nem tanította helyesen tanítványát. Az Úr Vāmanadeva Indra ajtajában állt, Indra király azonban ahelyett, hogy a transzcendentális szerető szolgálat lehetőségéért könyörgött volna Hozzá, arra kérte, kolduljon tőlem adományt, hogy érzékkielégítésre vágyva megkaparinthassa a három világot. A három világ feletti korlátlan uralom rendkívül jelentéktelen, hiszen bármilyen anyagi kinccsel rendelkezzen valaki, az csak egy Manu korszakáig tart, ami csupán elenyésző töredéke a végtelen időnek.
5.24.25. vers: Bali Mahārāja így szólt: Nagyapám, Prahlāda Mahārāja az egyetlen, aki megértette saját érdekét. Amikor apja, Hiraṇyakaśipu elpusztult, az Úr Nṛsiṁhadeva Prahlādának akarta adni Hiraṇyakaśipu birodalmát, és ki akarta szabadítani őt az anyagi kötelékek alól, Prahlāda azonban egyiket sem fogadta el. Azt gondolta, hogy a felszabadulás és az anyagi gazdagság akadályt jelentenek az odaadó szolgálatban, ezért az efféle ajándék az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől nem az Ő valódi kegye. Ezért aztán ahelyett, hogy elfogadta volna a karma és a jñāna eredményeit, Prahlāda Mahārāja csupán azért könyörgött az Úrhoz, hogy a szolgáját szolgálhassa.
5.24.26. vers: Bali Mahārāja így szólt: Akik hozzánk hasonlóan még mindig ragaszkodnak az anyagi élvezethez, akiket beszennyeznek az anyagi természet kötőerői, és akik nem nyerték el az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a kegyét, azok nem tudják követni Prahlāda Mahārāja, az Úr nagyszerű bhaktája legtökéletesebb útját.
5.24.27. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Hogyan dicsőíthetném Bali Mahārāja jellemét? Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a három világ Ura, aki végtelenül könyörületes bhaktája iránt, buzogánnyal a kezében áll Bali Mahārāja ajtajánál. Amikor Rāvaṇa, a hatalmas démon eljött, hogy legyőzze Bali Mahārāját, Vāmanadeva a nagy lábujjával nyolcvanezer mérföldnyire rúgta el őt. Bali Mahārāja jelleméről és cselekedeteiről később fogok beszélni [a Śrīmad-Bhāgavatam Nyolcadik Énekében).
5.24.28. vers: A Sutala nevű bolygó alatt egy másik bolygó, a Talātala lebeg, ahol a Maya nevű dānava-démon uralkodik. Mayát a māyāvīk, a varázserővel rendelkezők ācāryájaként [mestereként] ismerik. A három világ érdekében egyszer az Úr Śiva, akit Tripurārinak is neveznek, felgyújtotta Maya három birodalmát, később azonban, mivel Maya elégedetté tette, visszaadta a királyságát. Azóta az Úr Śiva mindig megvédi Maya Dānavát, aki ezért tévedésből azt hiszi, hogy nem kell félnie az Istenség Legfelsőbb Személyisége Sudarśana cakrájától.
5.24.29. vers: A Talātala alatt található bolygórendszert Mahātalának hívják. A sokcsuklyás kígyók, Kadrū leszármazottai élnek itt, akik mindig nagyon dühösek. A legfőbbek közülük Kuhaka, Takṣaka, Kāliya és Suṣeṇa. Mahātala kígyói örökké rettegnek Garuḍától, aki az Úr Viṣṇut szállítja, ám annak ellenére, hogy félelem tölti el őket, néhányan mégis vígan élnek feleségeikkel, gyermekeikkel, barátaikkal és rokonaikkal.
5.24.30. vers: Mahātala alatt van a Rasātala nevű bolygórendszer, ami Diti és Danu démonikus fiainak lakhelye. Paṇiknak, nivāta-kavacáknak, kāleyáknak és hiraṇya-puravāsīknak [akik Hiraṇya-purában laknak] hívják őket. Mindannyian a félistenek ellenségei, és lyukakban élnek, mint a kígyók. Születésük óta rendkívül hatalmasak és kegyetlenek, és bár büszkék erejükre, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden bolygórendszer Ura Sudarśana cakrája mindig legyőzi őket. Amikor Indra hírnöke, a Saramā nevű leány kimond egy bizonyos átkot, Mahātala kígyódémonjai rettegni kezdenek Indrától.
5.24.31. vers: A Rasātala alatt található egy másik bolygórendszer, a Pātāla, vagyis Nāgaloka, ahol sok-sok démoni kígyó él. Ők a Nāgaloka urai: Śaṅkha, Kulika, Mahāśaṅkha, Śveta, Dhanañjaya, Dhṛtarāṣṭra, Śaṅkhacūḍa, Kambala, Aśvatara, Devadatta és mások. Vezérük Vāsuki, s mindannyian nagyon dühösek. Számtalan csuklyájuk van — kinek öt, kinek hét, kinek tíz, és vannak köztük száz- és ezercsuklyásak is. Csuklyáikat értékes drágakövek díszítik, s a drágakövekből áradó fény beragyogja az egész bila-svarga bolygórendszert.