HU/SB 5.24.26
26. VERS
- tasya mahānubhāvasyānupatham amṛjita-kaṣāyaḥ ko vāsmad-vidhaḥ parihīṇa-bhagavad-anugraha upajigamiṣatīti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—Prahlāda Maharājának; mahā-anubhāvasya—aki nagyon fejlett bhakta volt; anupatham—az út; amṛjita-kaṣāyaḥ—aki anyagi szennyeződésekkel teli; kaḥ—mi; vā—vagy; asmat-vidhaḥ—mint mi; parihīṇa-bhagavat-anugrahaḥ—nem kapta meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a kegyét; upajigamiṣati—követni kívánja; iti—így.
FORDÍTÁS
Bali Mahārāja így szólt: Akik hozzánk hasonlóan még mindig ragaszkodnak az anyagi élvezethez, akiket beszennyeznek az anyagi természet kötőerői, és akik nem nyerték el az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a kegyét, azok nem tudják követni Prahlāda Mahārāja, az Úr nagyszerű bhaktája legtökéletesebb útját.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, hogy a lelki önmegvalósítás elérése érdekében az embernek olyan kiváló személyiségeket kell követnie, mint az Úr Brahmā, Devarṣi Nārada, az Úr Śiva és Prahlāda Mahārāja. A bhakti útja egyáltalán nem nehéz, ha az előző ācāryák és hiteles tekintélyek nyomában járunk, de akiket túlságosan beszennyeznek az anyagi természet kötőerői, azok képtelenek követni őket. Noha Bali Mahārāja valójában követte nagyapja útját, nagyon alázatosan azt gondolta, hogy nem azon az úton jár. A bhakti elveit követő fejlett vaiṣṇava jellemzője, hogy azt gondolja magáról, hogy közönséges emberi lény. Ez nem mesterkélt alázatoskodás: egy vaiṣṇava őszintén így gondolkozik, ezért sohasem ismeri el, milyen emelkedett helyzetben van.