HU/SB 5.3.20
20. VERS
- barhiṣi tasminn eva viṣṇudatta bhagavān paramarṣibhiḥ prasādito nābheḥ priya-cikīrṣayā tad-avarodhāyane merudevyāṁ dharmān darśayitu-kāmo vāta-raśanānāṁ śramaṇānām ṛṣīṇām ūrdhva-manthināṁ śuklayā tanuvāvatatāra.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
barhiṣi—az áldozati arénában; tasmin—az; eva—ily módon; viṣṇu-datta—ó, Parīkṣit Mahārāja; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; parama-ṛṣibhiḥ—a nagy ṛṣik által; prasāditaḥ—elégedetté téve; nābheḥ priya-cikīrṣayā—örömet okozni Nābhi királynak; tat-avarodhāyane—feleségében; merudevyām—Merudevī; dharmān—a vallás elvei; darśayitu-kāmaḥ—meg akarta mutatni, hogyan kell eleget tenni nekik; vāta-raśanānām—a sannyāsīknak (akiknek szinte nincs ruhájuk); śramaṇānām—a vānaprastháknak; ṛṣīṇām—a nagy bölcseknek; ūrdhva-manthinām—a brahmacārīknak; śuklayā tanuvā—eredeti lelki formájában, amely az anyagi természet kötőerői felett áll; avatatāra—megjelent mint inkarnáció.
FORDÍTÁS
Ó, Viṣṇudatta, Parīkṣit Mahārāja! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedett volt a nagy bölcsekkel ezen az áldozaton, ezért úgy döntött, Maga mutatja meg, hogyan kell eleget tenni a vallásos elveknek [ahogyan azt a szertartásokat végző brahmacārīk, sannyāsīk, vānaprasthák és gṛhasthák teszik], s teljesíti Nābhi Mahārāja vágyát is. Így aztán Merudevī fiaként megjelent eredeti lelki formájában, amely az anyagi természet kötőerői felett áll.
MAGYARÁZAT
Amikor a Legfelsőbb Úr megjelenik vagy alászáll inkarnációként az anyagi világba, azt nem az anyagi természet három kötőereje (sattva-guṇa, rajo-guṇa és tamo-guṇa) által létrehozott testben teszi. A māyāvādī filozófusok azt mondják, hogy a személytelen Isten úgy jelenik meg az anyagi világban, hogy egy sattva-guṇában lévő testet ölt Magára. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy a śukla szó jelentése: „a śuddha-sattvából álló”. Az Úr Viṣṇu śuddha-sattva formájában száll alá. A śuddha-sattva a sohasem szennyezett sattva-guṇára utal. Ebben az anyagi világban még a jóság kötőerejét (a sattva-guṇát) is a rajo-guṇa és a tamo-guṇa árnyéka szennyezi be. Amikor azonban a sattva-guṇát nem szennyezheti így be a rajo-guṇa és a tamo-guṇa, śuddha-sattvának nevezik. Sattvaṁ viśuddhaṁ vasudeva-śabditam. (SB 4.3.23). Ez a vasudeva sík, amelyen az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Vāsudevát érzékelni lehet. A Bhagavad-gītāban (BG 4.7) Maga Śrī Kṛṣṇa mondja:
- yadā yadā hi dharmasya
- glānir bhavati bhārata
- abhyutthānam adharmasya
- tadātmānaṁ sṛjāmy aham
„Ó, Bharata leszármazottja! Bármikor és bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.”
A közönséges élőlényekkel ellentétben a Legfelsőbb Urat nem az anyagi természet kötőerői kényszerítik megjelenésre. Ő azért jelenik meg, hogy megmutassa, hogyan kell emberhez méltóan élni — dharmān darśayitu-kāma. A dharma szót mindig emberekkel, és sohasem a náluk alacsonyabb rendű lényekkel, például az állatokkal kapcsolatban használják. Sajnos azonban az emberi lények néha a Legfelsőbb Úr irányítását mellőzve saját maguk találnak ki egy dharma-folyamatot. Dharmát azonban ember nem teremthet. Dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam (SB 6.3.19). A dharmát az Istenség Legfelsőbb Személyisége határozza meg, ahogyan a törvényt is az állam hozza. Az ember készítette dharmának semmi értelme. A Śrīmad-Bhāgavatam az ember által kitalált dharmára kaitava-dharmakén, csaló vallásként utal. A Legfelsőbb Úr elküld egy avatārát (inkarnációt), hogy megtanítsa az emberi társadalomnak, hogyan kell megfelelően követni a vallásos elveket. Az ilyen vallásos elvek jelentik a bhakti-mārgát. Ahogy azt Maga a Legfelsőbb Úr mondja a Bhagavad-gītāban: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja. Nābhi Mahārāja fia, Ṛṣabhadeva azért jelent meg a Földön, hogy a vallás elveit hirdesse. Ezt ennek az Ötödik Éneknek az ötödik fejezete magyarázza majd el.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Énekének harmadik fejezetéhez, melynek címe: „Ṛṣabhadeva megjelenik Merudevī, Nābhi király felesége méhében”.