HU/SB 5.4.8
8. VERS
- atha ha bhagavān ṛṣabhadevaḥ sva-varṣaṁ karma-kṣetram anumanyamānaḥ pradarśita-gurukula-vāso labdha-varair gurubhir anujñāto gṛhamedhināṁ dharmān anuśikṣamāṇo jayantyām indra-dattāyām ubhaya-lakṣaṇaṁ karma samāmnāyāmnātam abhiyuñjann ātmajānām ātma-samānānāṁ śataṁ janayām āsa.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután (apja eltávozása után); ha—valójában; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ṛṣabha-devaḥ—Ṛṣabhadeva; sva—sajátja; varṣam—királyság; karma-kṣetram—a tettek mezeje; anumanyamānaḥ—elfogadva; pradarśita—példát mutatott; guru-kula-vāsaḥ—gurukulában élt; labdha—elérve; varaiḥ—ajándékok; gurubhiḥ—lelki tanítómesterek; anujñātaḥ—utasították; gṛha-medhinām—a családosoknak; dharmān—a kötelességei; anuśikṣamāṇaḥ—saját példával tanítva; jayantyām—feleségének, Jayantīnak; indra-dattāyām—az Úr Indra felkínálta; ubhaya-lakṣaṇam—mindkét fajta; karma—cselekedetek; samāmnāyāmnātam—az írásokban említett; abhiyuñjan—bemutatni; ātmajānām—fiúgyermekek; ātma-samānānām—pontosan olyan, mint Ő; śatam—száz; janayām āsa—nemzett.
FORDÍTÁS
Miután Nābhi Mahārāja Badarikāśramába távozott, a Legfelsőbb Úr, Ṛṣabhadeva megértette, hogy tetteinek mezeje nem más, mint birodalma. Példát mutatott mindenkinek, s a családfő kötelességeire tanította az embereket: először lelki tanítómesterei irányításával a brahmacarya rendben élt, s lelki tanítómesterei hajlékán, a gurukulában lakott. Amikor befejezte iskoláit, megajándékozta őket [guru-dakṣiṇāt adott nekik], és megházasodott. Feleségül vette Jayantīt, és száz fiat nemzett, akik épp olyan hatalommal és olyan nagyszerű tulajdonságokkal rendelkeztek, mint Ő Maga. Feleségét, Jayantīt Indrától, a mennyek királyától kapta. Ṛṣabhadeva és Jayantī példamutató családi életet éltek, és a śruti és smṛti śāstrákban elrendelt valamennyi rituális szertartást elvégezték.
MAGYARÁZAT
Ṛṣabhadeva az Istenség Legfelsőbb Személyisége inkarnációja volt, ezért nem kellett semmilyen anyagi tettet végeznie. Ahogy a Bhagavad-gītāban áll, paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām: Isten inkarnációjának az a célja, hogy felszabadítsa bhaktáit, és véget vessen az abhakták démonikus tetteinek. Ez a Legfelsőbb Úr két feladata, amikor alászáll. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta, hogy a prédikálás kedvéért az embernek gyakorlatias életet kell élnie, és meg kell mutatnia másoknak, hogyan cselekedjenek. Āpani ācari’ bhakti śikhāimu sabāre. Senki sem taníthat másokat, ha ő maga nem viselkedik példamutatóan. Ṛṣabhadeva ideális király volt, és annak ellenére, hogy művelt volt — hiszen a Legfelsőbb Úr mindentudó —, mégis a gurukulában tanult. Semmit sem kellett a gurukulában tanulnia, mégis ott élt, hogy megmutassa az embereknek, hogyan kell a megfelelő forrásból, a védikus tanítóktól tudásra szert tenni. Ezután megházasodott, s a védikus tudomány — a śruti és a smṛti — elvei szerint élt. Śrīla Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban (1.2.10) a Skanda-Purāṇát idézi:
- śruti-smṛti-purāṇādi-
- pañcarātra-vidhiṁ vinā
- aikāntikī harer bhaktir
- utpātāyaiva kalpate
Az emberi társadalomnak követnie kell a śruti és a smṛti, a védikus irodalom utasításait. Ha ezeket életünk során a gyakorlatban alkalmazzuk, akkor a pāñcarātrika-vidhi szerint imádjuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Minden emberi lénynek fejlődnie kell a lelki életben, és végül haza kell térnie Istenhez. Ṛṣabhadeva Mahārāja szigorúan betartotta ezeket az elveket. Példamutató gṛhastha maradt, és fiainak megtanította, hogyan lehet tökéletessé válni a lelki életben. Ez csupán néhány példa arra, hogyan uralkodott a Földön, és hogyan teljesítette küldetését mint inkarnáció.