HU/SB 5.7.4
4. VERS
- sa bahuvin mahī-patiḥ pitṛ-pitāmahavad uru-vatsalatayā sve sve karmaṇi vartamānāḥ prajāḥ sva-dharmam anuvartamānaḥ paryapālayat.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az a király (Bharata Mahārāja); bahu-vit—rendkívül fejlett tudással rendelkezett; mahī-patiḥ—a Föld uralkodója; pitṛ—apa; pitāmaha—nagyapa; vat—pontosan olyan; uru-vatsalatayā—azzal a tulajdonsággal, hogy nagyon szerette alattvalóit; sve sve—sajátjukban; karmaṇi—kötelességek; vartamānāḥ—megmaradva; prajāḥ—az alattvalók; sva-dharmam anuvartamānaḥ—tökéletesen végezve saját kötelességét; paryapālayat—uralkodott.
FORDÍTÁS
Bharata Mahārāja a Föld rendkívül bölcs és tapasztalt királya volt, aki kötelességeinek eleget téve tökéletesen vezette népét. Épp olyan szeretettel bánt alattvalóival, ahogyan apja és nagyapja tette. Ügyelt rá, hogy végrehajtsák kötelességeiket, s így uralkodott a Földön.
MAGYARÁZAT
Nagyon fontos, hogy egy vezetőnek úgy kell uralkodnia az emberek fölött, hogy gondoskodnia kell arról, hogy mindenki végezze saját kötelességét. Az állampolgárok egy része brāhmaṇa, másik része kṣatriya, vaiśya vagy pedig śūdra. A kormánynak kötelessége ügyelni arra, hogy lelki fejlődésük érdekében az emberek ezeknek az anyagi felosztásoknak megfelelően cselekedjenek. Senkinek sem szabad munka vagy elfoglaltság nélkül maradnia. Az anyagi életben mindenkinek brāhmaṇaként, kṣatriyaként, vaiśyaként vagy śūdraként, a lelki életben pedig brahmacārīként, gṛhasthaként, vānaprasthaként vagy sannyāsīként kell cselekednie. Noha hajdanán az államforma királyság volt, minden király nagyon szerette népét, és szigorúan ügyelt rá, hogy mindenki végezze saját kötelességét. A társadalom irányítása éppen ezért teljesen zökkenőmentes volt.