HU/SB 5.7.5


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


5. VERS

īje ca bhagavantaṁ yajña-kratu-rūpaṁ kratubhir uccāvacaiḥ śraddhayāhṛtāgnihotra-darśa-pūrṇamāsa-cāturmāsya-paśu-somānāṁ prakṛti-vikṛtibhir anusavanaṁ cāturhotra-vidhinā.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

īje—imádta; ca—szintén; bhagavantam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; yajña-kratu-rūpam—olyan áldozatokat, amelyekben nem áldoznak állatokat, és olyanokat, amelyekben igen; kratubhiḥ—ezekkel az áldozatokkal; uccāvacaiḥ—nagyon nagy és nagyon kicsi; śraddhayā—hittel; āhṛta—végezve; agni-hotra—az agnihotra-yajña; darśa—a darśa-yajña; pūrṇamāsa—a pūrṇamāsa-yajña; cāturmāsya—a cāturmāsya-yajña; paśu-somānām—az állatokkal illetve a soma-rasával bemutatott yajña; prakṛti—teljesen elvégezve; vikṛtibhiḥ—és részlegesen elvégezve; anusavanam—szinte mindig; cātuḥ-hotra-vidhinā—a négyféle pap irányította áldozat szabályai által.


FORDÍTÁS

Bharata király nagy hittel különféle áldozatokat mutatott be, köztük az agni-hotrát, a darśát, a pūrṇamāsát, a cāturmasyát, a paśu-yajñát [amelyben lovat áldoznak] és a soma-yajñát [ahol egyfajta italt ajánlanak fel]. Néha teljesen végrehajtotta az áldozatokat, néha csak részben, ám mindkét esetben szigorúan követte a cāturhotra szabályait. Így imádta Bharata Mahārāja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.


MAGYARÁZAT

Állatokat    —    például disznókat és teheneket    —    azért ajánlottak fel, hogy megvizsgálják, megfelelő módon hajtják-e végre az áldozatot. Az állat elpusztításának semmi más célja nem volt. Igazság szerint az állatot azért ajánlották az áldozati tűzbe, hogy megfiatalodjon. Általában öreg állatot áldoztak fel, ami aztán fiatal testben lépett elő a tűzből. Voltak olyan szertartások is azonban, amelyekhez nem volt szükség állatáldozatra. Jelen korunkban tilos az állatáldozat. Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentette:

aśvamedhaṁ gavālambhaṁ
sannyāsaṁ pala-paitṛkam
devareṇa sutotpattiṁ
kalau pañca vivarjayet

„Ebben a Kali-korban öt tiltott tett van: tilos lovat áldozni, tehenet áldozni, tilos a sannyāsa rendbe lépni, tilos az ősatyáknak húst ajánlani, valamint tilos az embernek a fivére feleségével gyermekeket nemzenie.” (Cc. Ādi 17.164) Ilyen áldozatokat ebben a korban lehetetlen bemutatni, mert nincsenek képzett brāhmaṇák (ṛtvijaḥ), akik magukra vállalhatnák az áldozattal járó felelősséget. Emiatt erre a korra a saṅkīrtana-yajña ajánlott. Yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ (SB 11.5.32). Az áldozatok célja végső soron nem más, mint elégedetté tenni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Yajñārtha-karma: az ilyen cselekedeteket a Legfelsőbb Úr örömére kell végeznünk. Ebben a Kali-korban a Legfelsőbb Úr Śrī Caitanya Mahāprabhuként megjelenő inkarnációját és társait kell imádnunk a saṅkīrtana-yajña végzésével, a Hare Kṛṣṇa mantra együttes éneklésével. Az intelligens emberek elfogadják ezt az utat. Yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ. A sumedhasaḥ szó az okos emberekre utal, akiknek jó agyuk van.