HU/SB 6.1.17
17. VERS
- sadhrīcīno hy ayaṁ loke
- panthāḥ kṣemo ’kuto-bhayaḥ
- suśīlāḥ sādhavo yatra
- nārāyaṇa-parāyaṇāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sadhrīcīnaḥ—éppen megfelelő; hi—bizonyára; ayam—ez; loke—a világon; panthāḥ—ösvény; kṣemaḥ—kedvező; akutaḥ-bhayaḥ—félelem nélkül; su-śīlāḥ—jól viselkedő; sādhavaḥ—szentek; yatra—ahol; nārāyaṇa-parāyaṇāḥ—akik Nārāyaṇa útját, az odaadó szolgálatot tekintik életüknek és lelküknek.
FORDÍTÁS
Az az út, melyet azok a tiszta bhakták járnak, akik jól viselkednek és teljes mértékben rendelkeznek a legjobb tulajdonságokkal, minden kétséget kizáróan a legkedvezőbb út az anyagi világban. Ez az út mentes minden félelemtől, és a śāstrák hitelesítik.
MAGYARÁZAT
Nem szabad azt gondolnunk, hogy a bhaktit azok fogadják el, akik nem képesek végrehajtani a Védák karma-kāṇḍa részében javasolt rituális szertartásokat, vagy épp nem elég műveltek ahhoz, hogy a lelki témákon elmélkedjenek. A māyāvādīk általában azt hangoztatják, hogy a bhakti útja a nőknek és az írástudatlanoknak való. Ennek a vádnak semmi alapja sincs. A bhakti útját a legműveltebb tudósok követik, például a Gosvāmīk, az Úr Caitanya Mahāprabhu és Rāmānujācārya. Ők a bhakti útjának valódi követői. Mindenkinek az ő nyomdokaikat kell követnie, függetlenül attól, hogy művelt-e vagy sem, előkelő származású-e vagy sem. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ: a mahājanák útját kell követnünk. A mahājanák azok, akik az odaadó szolgálat útját járják (suśīlāḥ sādhavo yatra nārāyaṇa-parāyaṇāḥ), mert ezek a nagy egyéniségek tökéletes személyek. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 5.18.12) így ír:
- yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā
- sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ
„Aki rendíthetetlen odaadással fordul az Istenség Személyisége felé, az a félistenek minden jó tulajdonságát a magáénak mondhatja.” A csekély értelműek azonban félreértik a bhakti útját, s azt állítják, hogy azoknak való, akik nem tudják végrehajtani a rituális szertartásokat, vagy nem képesek gondolkodni. Ahogyan a versben a sadhrīcīnaḥ szó megerősíti, a bhakti útja a megfelelő út, s nem a karma-kāṇḍa és a jñāna-kāṇḍa útja. A māyāvādīk lehetnek jól viselkedő szentek, suśīlāḥ sādhavaḥ, mégis kétségbevonható, hogy valóban fejlődnek, hiszen nem fogadják el a bhakti útját. Ezzel szemben azok, akik az ācāryák útját követik, suśīlāḥ-nak és sādhavaḥ-nak nevezhetők ugyan, de emellett az az ösvény, amit ők járnak, egyben akuto-bhaya is, azaz mentes a félelemtől. Félelem nélkül követnünk kell a tizenkét mahājanát és tanítványi láncolatukat, és így kiszabadulhatunk māyā karmai közül.