HU/SB 6.1.7
7. VERS
- śrī-śuka uvāca
- na ced ihaivāpacitiṁ yathāṁhasaḥ
- kṛtasya kuryān mana-ukta-pāṇibhiḥ
- dhruvaṁ sa vai pretya narakān upaiti
- ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrīla Śukadeva Gosvāmī mondta; na—nem; cet—ha; iha—ebben az életben; eva—bizonyára; apacitim—semlegesítés, vezeklés; yathā—kellőképpen; aṁhasaḥ kṛtasya—ha valaki bűnt követett el; kuryāt—végez; manaḥ—az elmével; ukta—szavak; pāṇibhiḥ—és az érzékekkel; dhruvam—kétségtelenül; saḥ—az az ember; vai—valóban; pretya—a halál után; narakān—a pokoli körülmények különféle formái; upaiti—eléri; ye—ami; kīrtitāḥ—már elmondtam; me—én; bhavataḥ—neked; tigma-yātanāḥ—ami szörnyű szenvedéssel jár.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī válaszolt: Kedves királyom! Ha valaki a Manu-saṁhitā és a többi dharma-śāstra leírása szerinti kellő vezekléssel nem teszi jóvá még halála előtt azokat a bűnöket, amelyeket ebben az életében elméjével, szavaival vagy testével elkövetett, akkor halála után kétségtelenül a pokolbolygókra kerül, ahol szörnyű szenvedés vár rá, amiről korábban már beszéltem neked.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megemlíti, hogy noha Parīkṣit Mahārāja tiszta bhakta volt, Śukadeva Gosvāmī nem kezdett el azonnal az odaadó szolgálat erejéről beszélni neki. A Bhagavad-gītā (BG 14.26) kijelenti:
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāya kalpate
Az odaadó szolgálatnak olyan ereje van, hogy ha valaki teljesen meghódol Kṛṣṇának, és teljesen átadja magát az odaadó szolgálatnak, bűnös életének visszahatásai azonnal megszűnnek.
A Gītāban egy másik helyen (BG 18.66) az Úr Kṛṣṇa arra ösztönöz minket, hogy adjunk fel minden más kötelességet, és hódoljunk meg Neki. Megígéri: ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi. „Megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, és felszabadulást adok neked.” Śukadeva Gosvāmī, Parīkṣit Mahārāja guruja tanítványa kérdésére válaszolva azonnal elmagyarázhatta volna a bhakti elvét, de hogy próbára tegye Parīkṣit Mahārāja intelligenciáját, először a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek útja szerinti vezeklésről beszélt neki. Nyolcvan hiteles szentírás szól a karma-kāṇḍāról, köztük a Manu-saṁhitā is. Ezeket dharma-śāstráknak nevezik. Ezek a szentírások azt tanácsolják az embernek, hogy bűnös tetteit egy másik gyümölcsöző tettel semlegesítse. Śukadeva Gosvāmī először ezt az utat javasolta Parīkṣit Mahārājának. Való igaz, hogy aki nem kezdi el az odaadó szolgálatot, annak e szentírások szavait kell követnie: jámbor tetteket kell végrehajtania, hogy ellensúlyozza bűnös tetteit. Ezt nevezik vezeklésnek.