HU/SB 6.1.8
8. VERS
- tasmāt puraivāśv iha pāpa-niṣkṛtau
- yateta mṛtyor avipadyatātmanā
- doṣasya dṛṣṭvā guru-lāghavaṁ yathā
- bhiṣak cikitseta rujāṁ nidānavit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt—ezért; purā—mielőtt; eva—valójában; āśu—nagyon gyorsan; iha—ebben az életben; pāpa-niṣkṛtau—hogy megszabaduljon a bűnös cselekedetek visszahatásától; yateta—az embernek törekednie kell; mṛtyoḥ—halál; avipadyata—nem kínozza betegség és öregkor; ātmanā—egy testtel; doṣasya—a bűnös tetteknek; dṛṣṭvā—felbecsülve; guru-lāghavam—a nehézségét vagy könnyűségét; yathā—ahogy; bhiṣak—egy orvos; cikitseta—kezelne; rujām—betegséget; nidāna-vit—aki jól ért a betegségek felismeréséhez.
FORDÍTÁS
Az embernek ezért még halála előtt, addig, míg teste jó erőben van, haladéktalanul a śāstrában előírt vezeklés útjára kell lépnie, máskülönben csak az idejét vesztegeti, és bűneinek visszahatásai egyre gyarapodnak. Ahogyan a hozzáértő orvos a súlyosság alapján ismeri fel és kezeli a betegséget, úgy az embernek is bűne súlyossága szerint kell vezekelnie.
MAGYARÁZAT
A dharma-śāstrák — például a Manu-saṁhitā — előírják, hogy azt, aki gyilkosságot követett el, fel kell akasztani, és így bűnhődésként saját életével kell fizetnie. Régebben az egész világon ezt a rendszert követték, most azonban az emberek amiatt, hogy egyre inkább ateistákká válnak, eltörlik a halálbüntetést. Ez nem egy bölcs dolog. A versben az áll, hogy az az orvos, aki tudja, hogyan ismerje fel a betegségeket, ennek alapján ír fel orvosságot is. Ha a betegség nagyon súlyos, az orvosságnak erősnek kell lennie. A gyilkos bűne rendkívül súlyos, ezért a Manu-saṁhitā szerint a bűnösnek az életével kell fizetnie. Ha a kormány megöli a gyilkost, akkor kegyes hozzá, mert ha egy gyilkost nem végeznek ki ebben az életében, akkor eljövendő életei során számtalanszor meg fogják gyilkolni, és tengernyi szenvedés vár majd rá. Az emberek nem tudnak a következő életről és a természet szövevényes működéséről, így aztán saját törvényeket találnak ki, noha szigorúan a śāstrák előírt utasításait kellene követniük, és ezeknek megfelelően kellene cselekedniük. Indiában a hinduk még ma is gyakran a nagy tudósoktól kérnek tanácsot a bűnös cselekedetek semlegesítésével kapcsolatban. A kereszténység szintén alkalmazza a gyónás és vezeklés folyamatát. Vezeklésre tehát szükség van, s az embernek a bűnös tett súlyosságának megfelelően kell azt elvégeznie.