HU/SB 6.10.2


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

tathābhiyācito devair
ṛṣir ātharvaṇo mahān
modamāna uvācedaṁ
prahasann iva bhārata


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tathā—ily módon; abhiyācitaḥ—könyörögtek hozzá; devaiḥ—a félistenek; ṛṣiḥ—a kiváló szent; ātharvaṇaḥ—Dadhīci, Atharvā fia; mahān—a nagy személyiség; modamānaḥ—jókedvű lévén; uvāca—mondta; idam—ezt; prahasan—mosolyogva; iva—némiképp; bhārata—ó, Parīkṣit Mahārāja.


FORDÍTÁS

Ó, Parīkṣit király! A félistenek az Úr utasítására Dadhīcihez mentek, Atharvā fiához. Dadhīci végtelenül nagylelkű volt, s amikor a testét kérték tőle, részben azonnal beleegyezett. Ám csupán azért, hogy a vallásról tanuljon tőlük, elmosolyodott, s tréfásan így szólt: