HU/SB 6.10.4
4. VERS
- jijīviṣūṇāṁ jīvānām
- ātmā preṣṭha ihepsitaḥ
- ka utsaheta taṁ dātuṁ
- bhikṣamāṇāya viṣṇave
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jijīviṣūṇām—életben akar maradni; jīvānām—minden élőlénynek; ātmā—a test; preṣṭhaḥ—nagyon kedves; iha—itt; īpsitaḥ—vágyott; kaḥ—ki; utsaheta—el tudja viselni; tam—azt a testet; dātum—átadni; bhikṣamāṇāya—könyörögve; viṣṇave—akár az Úr Viṣṇunak.
FORDÍTÁS
Ebben az anyagi világban minden élőlény nagyon ragaszkodik az anyagi testéhez. Mindenki azért küzd, hogy testét örökre megtarthassa, s azon igyekszik, hogy bármi áron, még akár minden kincse feláldozásával is megvédelmezze. Ki az, aki hajlandó lenne odaadni a testét valakinek, még ha az Úr Viṣṇu kérné is?
MAGYARÁZAT
Ātmānaṁ sarvato rakṣet tato dharmaṁ tato dhanam, mondják az írások: az embernek minden eszközzel óvnia kell a testét, és csak azután tudja majd követni a vallásos elveket és megvédeni tulajdonát. Ez minden élőlény természetes vágya. Senki sem akarja elhagyni a testét, hacsak erőszakkal el nem veszik tőle. Noha a félistenek azt mondták, hogy Dadhīci testét az Úr Viṣṇu parancsa értelmében kérik tőle saját érdekükben, Dadhīci úgy tett, mintha visszautasítaná kérésüket.