HU/SB 6.10.5
5. VERS
- śrī-devā ūcuḥ
- kiṁ nu tad dustyajaṁ brahman
- puṁsāṁ bhūtānukampinām
- bhavad-vidhānāṁ mahatāṁ
- puṇya-ślokeḍya-karmaṇām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-devāḥ ūcuḥ—a félistenek mondták; kim—mi; nu—valójában; tat—azt; dustyajam—nehéz lemondani róla; brahman—ó, nagy brāhmaṇa; puṁsām—személyeknek; bhūta-anukampinām—akik nagyon együttéreznek a szenvedő élőlényekkel; bhavat-vidhānām—mint te; mahatām—aki nagyon kiváló vagy; puṇya-śloka-īḍya-karmaṇām—akinek jámbor tetteit minden nagy lélek dicsőíti.
FORDÍTÁS
A félistenek válaszoltak: Ó, nagy brāhmaṇa! A hozzád hasonló jámbor lelkek, akiknek tetteit joggal magasztalják, nagyon kedvesek az emberekhez, és nagyon szeretik őket. Mi az, amit ne adnának oda, hogy másokkal jót tegyenek? Mindenüket feláldozzák, még a testüket is.