HU/SB 6.16.18-19
18-19. VERSEK
- oṁ namas tubhyaṁ bhagavate
- vāsudevāya dhīmahi
- pradyumnāyāniruddhāya
- namaḥ saṅkarṣaṇāya ca
- namo vijñāna-mātrāya
- paramānanda-mūrtaye
- ātmārāmāya śāntāya
- nivṛtta-dvaita-dṛṣṭaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
oṁ—ó, Uram; namaḥ—hódolat; tubhyam—Neked; bhagavate—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; vāsudevāya—Kṛṣṇának, Vasudeva fiának; dhīmahi—hadd meditáljak Rajtad; pradyumnāya—Pradyumnának; aniruddhāya—Aniruddhának; namaḥ—tiszteletteljes hódolat; saṅkarṣaṇāya—az Úr Saṅkarṣaṇának; ca—szintén; namaḥ—minden hódolat; vijñāna-mātrāya—teljes tudással teli formájának; parama-ānanda-mūrtaye—transzcendentális gyönyörrel teli; ātma-ārāmāya—az Úrnak, aki önellátó; śāntāya—és semmi sem zavarhatja meg; nivṛtta-dvaita-dṛṣṭaye—aki nem lát kettősségeket, azaz aki egyetlen és páratlan.
FORDÍTÁS
[Nārada a következő mantrát adta Citraketunak:] Ó, Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit az oṁkārával [praṇavával] szólítanak meg, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! Ó, Úr Vāsudeva, Rajtad meditálok! Ó, Úr Pradyumna, Úr Aniruddha és Úr Saṅkarṣaṇa! Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Nektek! Ó, lelki energia tárháza, ó, legfelsőbb gyönyör, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, aki önellátó vagy, s a legbékésebb! Ó, végső igazság, egyetlen és páratlan, Téged Brahmanként, Paramātmāként és Bhagavānként valósítanak meg, ezért Te vagy minden tudás kútfeje. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa azt mondja, hogy Ő praṇavaḥ sarva-vedeṣu, azaz Ő az oṁ szótag a védikus mantrákban. A transzcendentális tudomány ismerői az Urat praṇavának, oṁkārának szólítják, ami az Úr szimbolikus hangképviselője. Oṁ namo bhagavate vāsudevāya. Vāsudeva — Nārāyaṇa kiterjedése — kiterjeszti Magát mint Pradyumna, Aniruddha és Saṅkarṣaṇa. Saṅkarṣaṇából egy második Nārāyaṇa kiterjedés származik, ebből a Nārāyaṇából pedig további Vāsudeva, Pradyumna, Saṅkarṣaṇa és Aniruddha kiterjedések. Az ehhez a csoporthoz tartozó Saṅkarṣaṇa az eredeti oka a három puruṣa, vagyis Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu létének. Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu minden univerzumban egy különleges, Śvetadvīpa nevű bolygón él. Ezt a Brahma-saṁhitā is megerősíti: aṇḍāntara-stha. Az aṇḍa szó ezt az univerzumot jelenti. Ebben az univerzumban van egy Śvetadvīpa nevű bolygó, ahol Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu él. Belőle terjed ki valamennyi inkarnáció az univerzumban.
Ahogy a Brahma-saṁhitā megerősíti, az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindezen formái advaiták, azaz nem különböznek az Úrtól, valamint acyuták is, tévedhetetlenek; nem esnek bűnbe úgy, mint a feltételekhez kötött lelkek. A közönséges élőlény könnyen māyā karmai közé kerülhet, a Legfelsőbb Úr azonban különféle inkarnációiban és formáiban acyuta, csalhatatlan. Teste éppen ezért különbözik a feltételekhez kötött lelkek anyagi testétől.
A Medinī szótár a mātrā szót a következőképpen magyarázza: mātrā karṇa-vibhūṣāyāṁ vitte māne paricchade. Különféle jelentéseiben a mātrā szó a fül díszére, a tulajdonra, a tiszteletre és egy fedőréteg birtoklására utal. A Bhagavad-gītā (BG 2.14) kijelenti:
- mātrā-sparśās tu kaunteya
- śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ
- āgamāpāyino ’nityās
- tāṁs titikṣasva bhārata
„Ó, Kuntī fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Ó, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.” A feltételekhez kötött életben a testet ruhaként használjuk, s ahogyan más öltözékre van szükségünk nyáron és másra télen, mi, feltételekhez kötött lelkek vágyaink szerint cseréljük testeinket. A Legfelsőbb Úr teste azonban tudással teli, ezért nincs szüksége semmiféle burokra. Az az elgondolás, miszerint Kṛṣṇa teste olyan, mint a miénk — azaz teste különbözik a lelkétől —, téves. Kṛṣṇa esetében nincsenek ilyen különbségek, hiszen az Ő teste tudással teli. Itt mi azért kapunk anyagi testeket, mert nincs tudásunk, ám Kṛṣṇa, Vāsudeva teljes tudással rendelkezik, s így nincs különbség teste és lelke között. Kṛṣṇa emlékszik, mit mondott negyvenmillió évvel ezelőtt a napistennek, míg egy közönséges lény még arra sem képes visszaemlékezni, hogy mit mondott tegnapelőtt. Ez a különbség Kṛṣṇa teste és a mi testünk között. Az Urat éppen ezért vijñāna-mātrāya paramānanda-mūrtayenak szólítják.
Amiatt, hogy teste tudással teli, az Úrnak az örök transzcendentális gyönyör élvezetében van része. Sőt, teste már magában paramānanda. Ezt a Vedānta-sūtra erősíti meg: ānandamayo ’bhyāsāt. Az Úr természete ānandamaya. Bármikor látjuk Kṛṣṇát, Ő mindig, minden körülmények között ānandával teli — senki sem tudja elrontani a kedvét. Ātmārāmāya: nincs szüksége arra, hogy Önmagán kívül keressen élvezetet, hiszen elégedett Önmagában. Śāntāya: mentes az aggodalomtól. Akinek más forrásokból kell örömet merítenie, az örökké aggódik. A karmīk, a jñānīk és a yogīk teli vannak aggodalommal, mert akarnak valamit, de egy bhakta semmit sem kíván; elégedett pusztán a teljes gyönyörrel teli Úr szolgálatával.
Nivṛtta-dvaita-dṛṣṭaye: feltételekhez kötött életünkben testünk különféle részekre tagolódik, ám Kṛṣṇának — annak ellenére, hogy látszólag Neki is különféle testrészei vannak — egyik testrésze sem különbözik a másiktól. Lát a szemével, de lát a szeme nélkül is. A Śvetāśvatara Upaniṣad ezért azt mondja: paśyaty acakṣuḥ. Kṛṣṇa lát a kezével és a lábával is. Neki nincs szüksége egy bizonyos testrészre egy bizonyos tett végrehajtásához. Aṅgāni yasya sakalendriya-vṛttimanti: teste bármelyik részével megtehet bármit, amit csak akar, s ezért mindenhatónak nevezik.