HU/SB 6.16.29


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

tataḥ katipayāhobhir
vidyayeddha-mano-gatiḥ
jagāma deva-devasya
śeṣasya caraṇāntikam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tataḥ—ezután; katipaya-ahobhiḥ—néhány nap múlva; vidyayā—a lelki mantra által; iddha-manaḥ-gatiḥ—elméjének működése megvilágosodott; jagāma—ment; deva-devasya—a többi félisten ura; śeṣasya—az Úr Śeṣa; caraṇa-antikam—a lótuszlábak menedékéhez.


FORDÍTÁS

Néhány napon belül a mantra hatására Citraketu elméjét lassanként a lelki fejlődés világossága ragyogta be, s elnyerte Anantadeva lótuszlábának oltalmát.


MAGYARÁZAT

Egy bhakta számára a végső eredmény az, hogy menedékre talál az Úr lótuszlábánál a lelki világ valamelyik bolygóján. Az odaadó szolgálat szigorú végzésének következtében a bhakta minden anyagi kincset megkaphat, ha szüksége van rá, de egyébként nem érdekli az anyagi gazdagság, és a Legfelsőbb Úr sem adja meg ezt neki. Ha egy bhakta valóban odaadó szolgálatot végez az Úrnak, anyaginak látszó gazdagsága valójában nem anyagi, hanem lelki. Ha például arra költ pénzt, hogy egy gyönyörű, pompás templomot építsen, ez nem anyagi, hanem lelki tett (nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe yuktaṁ vairāgyam ucyate). Egy bhakta elméjét sohasem téríti el a templom anyagi oldala. A téglák, a kő és a fa, amit a templom építéséhez használnak, lelkiek, mint ahogy a mūrti, amelyet ugyan kőből faragtak, szintén nem kő, hanem Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Minél fejlettebb valakinek a lelki tudata, annál jobban megérti az odaadó szolgálat elemeit. Az odaadó szolgálatban semmi sem anyagi. Minden lelki, ebből következően a bhakta az úgynevezett anyagi gazdagságot a lelki fejlődése érdekében kapja. Ez a gazdagság segíti a bhaktát haladni a lelki birodalom felé vezető úton. Citraketu Mahārāja vidyādhara-patiként, a vidyādharák uraként megtartotta anyagi gazdagságát, majd az odaadó szolgálat végzésével néhány nap alatt tökéletessé vált, s hazatért, vissza Istenhez, oltalomra találva az Úr Śeṣa, Ananta lótuszlábánál.

A karmīk és a bhakták anyagi kincsei nem állnak azonos szinten. Śrīla Madhvācārya a következő magyarázatot fűzi ehhez:

anyāntaryāmiṇaṁ viṣṇum
upāsyānya-samīpagaḥ
bhaved yogyatayā tasya
padaṁ vā prāpnuyān naraḥ

Ha az ember az Úr Viṣṇut imádja, megkap mindent, amire vágyik, egy tiszta bhakta azonban sohasem kér semmilyen anyagi áldást az Úr Viṣṇutól. Ehelyett anyagi vágyak nélkül szolgálja Őt, ezért végül eljut a lelki világba. Śrīla Vīrarāghava Ācārya ezzel kapcsolatban megjegyzi: yatheṣṭa-gatir ity arthaḥ, Viṣṇut imádva egy bhakta megkaphat mindent, amit csak kíván. Citraketu Mahārāja csupán arra vágyott, hogy hazatérjen, vissza Istenhez, s ezért sikert ért el.