HU/SB 6.16.31
31. VERS
- tad-darśana-dhvasta-samasta-kilbiṣaḥ
- svasthāmalāntaḥkaraṇo ’bhyayān muniḥ
- pravṛddha-bhaktyā praṇayāśru-locanaḥ
- prahṛṣṭa-romānamad ādi-puruṣam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat-darśana—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a látványától; dhvasta—elpusztult; samasta-kilbiṣaḥ—minden bűn; svastha—egészséges; amala—és tiszta; antaḥkaraṇaḥ—akinek a szíve mélye; abhyayāt—szemtől szemben látta; muniḥ—a király, aki amiatt, hogy elméje teljesen elégedett volt, szótlan maradt; pravṛddha-bhaktyā—a fokozott odaadó szolgálat hozzáállásával; praṇaya-aśru-locanaḥ—a szeretet miatt könnyben úszó szemmel; prahṛṣṭa-roma—az örömtől borzongva; anamat—tiszteletteljes hódolatát ajánlotta; ādi-puruṣam—az eredeti személyiség kiterjedésének.
FORDÍTÁS
Amint Citraketu Mahārāja megpillantotta a Legfelsőbb Urat, megtisztult minden anyagi szennyeződéstől, és így, tökéletesen megtisztulva visszatért eredeti Kṛṣṇa-tudata. Elnémult és elkomolyodott. Az Úr iránti szeretetében szeme könnyben úszott, s teste borzongott. Nagy odaadással és szeretettel tiszteletteljes hódolatát ajánlotta az Istenség Eredeti Személyiségének.
MAGYARÁZAT
A tad-darśana-dhvasta-samasta-kilbiṣaḥ szó nagyon fontos ebben a versben. Ha valaki rendszeresen látogatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a templomban, akkor azzal, hogy a templomba jár és látja a mūrtit, lassanként megtisztul minden anyagi vágytól. Amikor valaki megszabadul a bűnös cselekedetek minden visszahatásától, akkor megtisztul, és egészséges, teljesen megtisztult elméjével egyre jobban fog fejlődni a Kṛṣṇa-tudatban.