HU/SB 6.16.56
56. VERS
- ubhayaṁ smarataḥ puṁsaḥ
- prasvāpa-pratibodhayoḥ
- anveti vyatiricyeta
- taj jñānaṁ brahma tat param
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ubhayam—mindkét fajta tudat (alvás és ébrenlét); smarataḥ—emlékezés; puṁsaḥ—a személynek; prasvāpa—a tudat alvás közben; pratibodhayoḥ—és a tudat az ébrenlét idején; anveti—kiterjed rajta keresztül; vyatiricyeta—meghaladhatja; tat—azt; jñānam—tudást; brahma—a Legfelsőbb Brahman; tat—azt; param—transzcendentális.
FORDÍTÁS
Ha alvás közben az álmokat csak a Felsőlélek látja, hogyan emlékezhet az élőlény, aki nem azonos a Felsőlélekkel, az álmokban történtekre? Az egyik ember tapasztalatait egy másik nem értheti meg. A tények ismerője ezért, az élőlény, aki az álmokban és az ébrenlét során megnyilvánuló eseményekről kérdez, különbözik a körülményekből adódó cselekedetektől. Ez az ismerő tényező a Brahman. Más szóval a tudás az élőlényekre és a Legfelsőbb Lélekre jellemző, s így az élőlény is tapasztalhatja az álmok és az ébrenlét során történteket. Az ismerő egyik szinten sem változott meg, de természetét tekintve azonos a Legfelsőbb Brahmannal.
MAGYARÁZAT
A tudás terén az élőlény minőségileg egy a Legfelsőbb Brahmannal, ám a mennyiség tekintetében a Legfelsőbb Brahman nem egyenlő az élőlénnyel, aki a Brahman része. Mivel az élőlény minőség szempontjából szintén Brahman, emlékszik az álmokban történt múltbeli eseményekre, és ismeri az éber állapotban jelenleg történő eseményeket is.