HU/SB 6.16.57
57. VERS
- yad etad vismṛtaṁ puṁso
- mad-bhāvaṁ bhinnam ātmanaḥ
- tataḥ saṁsāra etasya
- dehād deho mṛter mṛtiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—amit; etat—ezt; vismṛtam—elfelejtette; puṁsaḥ—az élőlény; mat-bhāvam—lelki helyzetem; bhinnam—különállóság; ātmanaḥ—a Legfelsőbb Lélektől; tataḥ—abból; saṁsāraḥ—anyagi, feltételekhez kötött élet; etasya—az élőlényé; dehāt—az egyik testből; dehaḥ—egy másik test; mṛteḥ—egyik haláltól; mṛtiḥ—másik halál.
FORDÍTÁS
Amint az élőlény amiatt, hogy különbözőnek tartja magát Tőlem, megfeledkezik lelki azonosságáról, arról, hogy természetét tekintve azonos Velem az örökkévalóságban, a tudásban és a gyönyörben, elkezdődik anyagi feltételekhez kötött élete. Ahelyett, hogy érdekét az Enyémmel tenné eggyé, testének kiterjedései, felesége, gyermekei és anyagi tulajdona érdeklik csupán. Tettei következtében így egyik testet a másik után ölti magára, s egyik halált a másik után szenvedi el.
MAGYARÁZAT
A māyāvādī filozófusok és azok, akikre hatással vannak, általában azt gondolják, hogy ők ugyanolyanok, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ez az oka feltételekhez kötött életüknek. A vaiṣṇava költő, Jagadānanda Paṇḍita így ír Prema-vivartájában:
- kṛṣṇa-bahirmukha hañā bhoga vāñchā kare
- nikaṭa-stha māyā tāre jāpaṭiyā dhare
Amint az élőlény megfeledkezik eredeti helyzetéről, s arra törekszik, hogy eggyé váljon a Legfelsőbbel, megkezdődik feltételekhez kötött élete. A feltételekhez kötött élet oka az a felfogás, miszerint a Legfelsőbb Brahman és az élőlény nemcsak természetük alapján, de mennyiség tekintetében is egyenlőek. Ha valaki megfeledkezik a különbségről a Legfelsőbb Úr és az élőlény között, elkezdődik feltételekhez kötött élete. A feltételekhez kötött élet azt jelenti, hogy az élőlény elhagyja az egyik testet, hogy egy másikba kerüljön, és meghal, hogy aztán egy újabb halállal nézzen szembe. A māyāvādī filozófus a tat tvam asi filozófiát tanítja, s azt mondja: „Te ugyanaz vagy, mint Isten.” Megfeledkezik arról, hogy a tat tvam asi az élőlény határhelyzetére érvényes, aki olyan, mint a napfény. A napnak van heve és fénye, akárcsak a napfénynek, s így minőségileg azonosak. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a napfény a naptól függ. Ahogy az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 14.27) mondja, brahmaṇo hi pratiṣṭhāham: „Én vagyok a Brahman eredeti forrása.” A napfény az, aminek a fontosságát a nap jelenléte okozza, s nem a nap az, ami azért fontos, mert a napfény mindent áthat. Ha megfeledkezünk erről a tényről, s félreértjük, az māyā. Amiatt, hogy az ember megfeledkezik saját maga és a Legfelsőbb Úr eredeti helyzetéről, māyāba esik, a saṁsārába, azaz a feltételekhez kötött életbe. Ezzel kapcsolatban Madhvācārya így ír:
- sarva-bhinnaṁ parātmānaṁ
- vismaran saṁsared iha
- abhinnaṁ saṁsmaran yāti
- tamo nāsty atra saṁśayaḥ
Ha valaki azt gondolja, hogy az élőlény semmilyen tekintetben sem különbözik a Legfelsőbb Úrtól, az kétségtelenül tudatlanságba merül (tamaḥ).