HU/SB 6.16.58


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


58. VERS

labdhveha mānuṣīṁ yoniṁ
jñāna-vijñāna-sambhavām
ātmānaṁ yo na buddhyeta
na kvacit kṣemam āpnuyāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

labdhvā—elérve; iha—ebben az anyagi világban (különösen Bhārata-varṣa, azaz India jámbor földjén); mānuṣīm—az emberi; yonim—fajok; jñāna—a védikus szentírásokból szerzett tudásé; vijñāna—és e tudás gyakorlati alkalmazása az életben; sambhavām—ahol van lehetőség; ātmānam—az ember valódi azonosságát; yaḥ—bárki, aki; na—nem; buddhyeta—megérti; na—soha; kvacit—bármikor; kṣemam—sikert az életben; āpnuyāt—elérheti.


FORDÍTÁS

Az emberi lény tökéletessé teheti életét, ha a védikus írások és azok gyakorlati alkalmazása segítségével megvalósítja önmagát. Ez különösen az Indiában, a vallás földjén született emberi lények számára lehetséges. Aki ilyen jó körülmények között jön a világra, de nem érti meg, ki ő, az nem érheti el a legtökéletesebb szintet, még akkor sem, ha felemelkedvén a felső bolygórendszerekben élhet.


MAGYARÁZAT

Ezt az állítást a Caitanya-caritāmṛta (Ādi 9.41) is alátámasztja. Az Úr Caitanya azt mondja:

bhārata-bhūmite haila manuṣya-janma yāra
janma sārthaka kari’ kara para-upakāra

Mindazok, akik Indiában születtek    —    különösen ha emberi lények    —,    a legnagyobb sikert érhetik el az életükben a védikus írások és ezek gyakorlati alkalmazása segítségével. Ha az ember tökéletes, akkor az egész emberi társadalmat szolgálhatja, hogy mindenki elérje az önmegvalósítást. Ez a legjobb emberbaráti cselekedet.