HU/SB 6.16.59
59. VERS
- smṛtvehāyāṁ parikleśaṁ
- tataḥ phala-viparyayam
- abhayaṁ cāpy anīhāyāṁ
- saṅkalpād viramet kaviḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
smṛtvā—emlékezvén; īhāyām—a gyümölcsöző eredményekkel járó tettek mezején; parikleśam—az energia elvesztegetése és a gyötrelmes helyzetek; tataḥ—abból; phala-viparyayam—a kívánt eredmény ellentéte; abhayam—félelemnélküliség; ca—szintén; api—valójában; anīhāyām—amikor nem vágyik gyümölcsöző eredményre; saṅkalpāt—az anyagi vágyból; viramet—szűnjön meg; kaviḥ—aki fejlett tudással rendelkezik.
FORDÍTÁS
Az okos embernek, aki visszaemlékszik a mérhetetlen szenvedésre, amit a gyümölcsöző eredményekért végzett cselekedetek mezején élt át, és azt sem felejti el, hogy az anyagi tettek vagy a védikus írásokban javasolt gyümölcsöző cselekedetek a kívánt eredményeknek az ellenkezőjét adják, meg kell szabadulnia a gyümölcsöző tettek iránti vágytól, mert ilyen törekvésekkel nem érheti el az élet végső célját. De ha valaki a gyümölcsöző eredményekre való vágy nélkül cselekszik — azaz odaadó cselekedeteket végez —, elérheti a legfelsőbb célt az életben, s megszűnik minden szenvedése. Ezt átgondolva meg kell szabadulnunk az anyagi vágyaktól.