HU/SB 6.16.61-62
61-62. VERSEK
- evaṁ viparyayaṁ buddhvā
- nṛṇāṁ vijñābhimāninām
- ātmanaś ca gatiṁ sūkṣmāṁ
- sthāna-traya-vilakṣaṇām
- dṛṣṭa-śrutābhir mātrābhir
- nirmuktaḥ svena tejasā
- jñāna-vijñāna-santṛpto
- mad-bhaktaḥ puruṣo bhavet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—ily módon; viparyayam—ellentétes; buddhvā—megvalósítva; nṛṇām—az embereknek; vijña-abhimāninām—akik azt gondolják magukról, hogy a birtokukban van minden tudományos ismeret; ātmanaḥ—az önvalónak; ca—szintén; gatim—a fejlődést; sūkṣmām—rendkívül nehéz megérteni; sthāna-traya—az élet három állapota (a mély alvás, az álom és az ébrenlét); vilakṣaṇām—emellett; dṛṣṭa—közvetlenül érzékelt; śrutābhiḥ—vagy a hiteles forrásokból származó információk révén megértett; mātrābhiḥ—tárgyaktól; nirmuktaḥ—megszabadulva; svena—sajátja által; tejasā—a gondolkodás ereje; jñāna-vijñāna—a tudással és a tudás gyakorlati alkalmazásával; santṛptaḥ—teljesen elégedett lévén; mat-bhaktaḥ—az Én bhaktám; puruṣaḥ—egy személy; bhavet—váljon.
FORDÍTÁS
Az embernek meg kell értenie, hogy azoknak a tettei, akik büszkék anyagi tapasztalataikra, éppen az ellenkezőjét eredményezik annak, mint amit az ilyen emberek ébren, alvás közben vagy mély álmukban elképzelnek. Azt is tudni kell, hogy a szellemi lélek, noha a materialistáknak nagyon nehéz érzékelniük, mindezen állapotok felett áll. Az embernek megkülönböztető képessége erejével le kell mondania a vágyról, hogy jelenlegi és eljövendő életében gyümölcsöző eredményekre tegyen szert, s így a transzcendentális tudás terén tapasztalatot szerezve az Én bhaktámmá kell válnia.