HU/SB 6.16.65


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


65. VERS

śrī-śuka uvāca
āśvāsya bhagavān itthaṁ
citraketuṁ jagad-guruḥ
paśyatas tasya viśvātmā
tataś cāntardadhe hariḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; āśvāsya—biztosítva; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ittham—így; citraketum—Citraketu királyt; jagat-guruḥ—a legfelsőbb lelki tanítómester; paśyataḥ—miközben nézte; tasya—ő; viśva-ātmā—az egész univerzum Felsőlelke; tataḥ—onnan; ca—szintén; antardadhe—eltűnt; hariḥ—az Úr Hari.


FORDÍTÁS

Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így tanította Citraketut az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legfelsőbb lelki tanítómester, a legfelsőbb lélek, Saṅkarṣaṇa. Azt is megígérte neki, hogy eléri a tökéletességet, majd miközben a király csak nézte Őt, egyszerre eltűnt a szeme elől.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hatodik Énekének tizenhatodik fejezetéhez, melynek címe: „Citraketu király találkozik a Legfelsőbb Úrral”.