HU/SB 6.17.14
14. VERS
- nāyam arhati vaikuṇṭha-
- pāda-mūlopasarpaṇam
- sambhāvita-matiḥ stabdhaḥ
- sādhubhiḥ paryupāsitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; ayam—ez a személy; arhati—megérdemli; vaikuṇṭha-pāda-mūla-upasarpaṇam—hogy megkeresse az Úr Viṣṇu lótuszlábának menedékét; sambhāvita-matiḥ—nagy becsben állónak tekinti magát; stabdhaḥ—szemtelen; sādhubhiḥ—a nagy szentek; paryupāsitam—imádták.
FORDÍTÁS
A fejébe szállt a dicsőség, s most azt gondolja: „Én vagyok a legjobb!” Arcátlan, és nagyon fontosnak tartja magát, ezért nem érdemli meg az Úr Viṣṇu lótuszlábának oltalmát, azét a lótuszlábét, melyet valamennyi szent imád.
MAGYARÁZAT
Ha egy bhakta azt gondolja magáról, hogy nagyon magas szinten áll az odaadó szolgálatban, akkor önhitt, s nem alkalmas arra, hogy az Úr lótuszlábának oltalma alatt üljön. Az Úr Caitanya utasítása itt újra alkalmazható:
- tṛṇād api sunīcena
- taror api sahiṣṇunā
- amāninā mānadena
- kīrtanīyaḥ sadā hariḥ
„Énekeljük az Úr szent nevét alázatos elmével, tekintsük magunkat kevesebbnek az utcán heverő szalmaszálnál, legyünk türelmesebbek, mint egy fa, és minden hamis tekintélyérzettől mentesen álljunk készen arra, hogy minden tiszteletet megadjunk másoknak. Ilyen elmeállapotban mindig képesek leszünk énekelni az Úr szent nevét.” Ha valaki nem alázatos és nem szerény, nem alkalmas arra, hogy az Úr lótuszlábához üljön.