HU/SB 6.17.19
19. VERS
- naivātmā na paraś cāpi
- kartā syāt sukha-duḥkhayoḥ
- kartāraṁ manyate ’trājña
- ātmānaṁ param eva ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; eva—valójában; ātmā—a szellemi lélek; na—sem; paraḥ—másik (barát vagy ellenség); ca—szintén; api—valójában; kartā—a cselekvő; syāt—lehet; sukha-duḥkhayoḥ—a boldogságnak és a boldogtalanságnak; kartāram—a cselekvő; manyate—tekinti; atra—ezzel kapcsolatban; ajñaḥ—aki nincs tudatában a valódi ténynek; ātmānam—magát; param—másik; eva—valóban; ca—szintén.
FORDÍTÁS
Ebben az anyagi világban az élőlény számára nem ő maga és nem is mások [barátai és ellenségei] okozzák az anyagi boldogságot és szenvedést, rendkívüli tudatlanságában mégis azt gondolja, hogy ő és a többiek ezeknek az okai.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben az ajña szó nagyon fontos. Az anyagi világban valamilyen mértékben minden élőlény ajña, azaz tudatlan. Ez a tudatlanság az anyagi természet megnyilvánította tudatlanság kötőerejében rendkívül erős. Az embernek ezért jellemét és viselkedését megváltoztatva fel kell emelkednie a jóság kötőerejébe, majd fokozatosan el kell érnie a transzcendentális vagy adhokṣaja síkot, ahol saját maga és mások helyzetét egyaránt megvalósíthatja. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége felügyelete alatt történik. Azt a folyamatot, amely előre meghatározza a tett eredményeit, niyatamnak, örökké működőnek nevezik.