HU/SB 6.18.74
74. VERS
- ārādhanaṁ bhagavata
- īhamānā nirāśiṣaḥ
- ye tu necchanty api paraṁ
- te svārtha-kuśalāḥ smṛtāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ārādhanam—az imádat; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé; īhamānāḥ—érdeklődik iránta; nirāśiṣaḥ—anyagi vágyak nélkül; ye—akik; tu—valójában; na icchanti—nem vágynak; api—még; param—felszabadulás; te—ők; sva-artha—saját érdekükben; kuśalāḥ—jártasak; smṛtāḥ—tekintik.
FORDÍTÁS
Akiket egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádata érdekel, azok nem akarnak semmi anyagi áldást az Úrtól, sőt a felszabadulásra sem vágynak, az Úr Kṛṣṇa mégis teljesíti minden vágyukat.
MAGYARÁZAT
Amikor Dhruva Mahārāja megpillantotta az Úr Viṣṇut, semmilyen áldást nem akart elfogadni Tőle, mert teljesen elégedett volt azzal, hogy láthatta az Urat. Az Úr azonban olyan kegyes, hogy mivel Dhruva Mahārāja kezdetben egy olyan birodalomra vágyott, ami még az apjáénál is nagyobb, Dhruvalokára, az univerzum legkiválóbb bolygójára emelte őt. A śāstra ezért azt mondja:
- akāmaḥ sarva-kāmo vā
- mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
- tīvreṇa bhakti-yogena
- yajeta puruṣaṁ param
„Aki fejlettebb értelemmel rendelkezik — akár tele van mindenféle anyagi vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik —, annak minden eszközzel a legfelsőbb egészet, az Istenség Személyiségét kell imádnia.” (SB 2.3.10) Az embernek teljes odaadó szolgálatot kell végeznie, s akkor annak ellenére, hogy már nincsenek vágyai, bármire is vágyott korábban, az mind teljesülhet, pusztán amiatt, hogy az Urat imádja. Egy igazi bhakta még felszabadulásra sem vágyik (anyābhilāṣitā śūnyam), az Úr azonban teljesíti vágyát, úgy, hogy olyan kincset ad neki, ami sohasem fog megsemmisülni. A karmīk javai megsemmisülnek, de egy bhakta kincsei sohasem pusztulnak el. Amint egyre több odaadó szolgálatot végez az Úrnak, a bhakta egyre gazdagabbá válik.