HU/SB 6.2.15
15. VERS
- patitaḥ skhalito bhagnaḥ
- sandaṣṭas tapta āhataḥ
- harir ity avaśenāha
- pumān nārhati yātanāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
patitaḥ—elesett; skhalitaḥ—elcsúszott; bhagnaḥ—eltörte a csontjait; sandaṣṭaḥ—megmarta; taptaḥ—láz támadta meg, vagy mástól szenved; āhataḥ—megsebesült; hariḥ—az Úr Kṛṣṇa; iti—így; avaśena—véletlenül; āha—énekli; pumān—egy személy; na—nem; arhati—megérdemli; yātanāḥ—pokoli körülmények.
FORDÍTÁS
Ha valaki kimondja az Úr szent nevét, s azután egy véletlen szerencsétlenség folytán meghal — leesik egy ház tetejéről, elcsúszik az úton és eltöri a csontjait, megmarja egy kígyó, fájdalom és magas láz támadja meg, vagy épp fegyver sebesíti meg —, azonnal megmenekül a pokoli léttől, annak ellenére, hogy bűnös.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 8.6) a következőt olvashatjuk:
- yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
- tyajaty ante kalevaram
- taṁ tam evaiti kaunteya
- sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ
„Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.” Ha valaki rendszeresen énekli a Hare Kṛṣṇa mantrát, természetes, hogy akkor is azt fogja énekelni, amikor valami baj éri. De még ha nem is énekli rendszeresen, akkor is megmenekül a halála után rá váró pokoli élettől, ha valahogyan mégis kimondja az Úr szent nevét (a Hare Kṛṣṇát), amikor váratlanul baleset éri és meghal.